Lassan közeledik a tanév vége és megkapjuk a kisfiunk bizonyítványát. A matematikával elég sokat gyötrődtünk az elmúlt évben. Hogyan kerülhetjük el azt, hogy rosszul érezze magát?
Kedves Réka,
A tanév vége nemcsak a pihenés közeledtét jelenti, hanem egy érzelmileg megterhelő időszakot is sok gyerek számára. A hónapok óta tartó iskolai elvárások, teljesítmények, szociális kapcsolatok és a folyamatos megfelelés kimerítő hatással vannak rájuk. Ahogy közeledik a szünet, egyre többen fáradtabbak, ingerlékenyebbek, vagy épp figyelmetlenebbek lesznek. Ez a változás nem „rosszaság”, hanem természetes reakció egy intenzív időszak lezárására.
Ebben a hangulatban érkezik el a bizonyítványosztás, amely a gyerekek számára gyakran nemcsak visszajelzés, hanem megmérettetés is. A teljesítményük ilyenkor sok esetben az önértékelésük alapjává válik, különösen akkor, ha a szülők túlzott jelentőséget tulajdonítanak a jegyeknek. A gyermek figyel, észlel, és levonja a következtetéseket: vajon elégedettek velem? Csak akkor vagyok fontos, ha jól teljesítettem?
Fontos tehát, hogy a szülő ne csupán az érdemjegyekre reagáljon, hanem a mögöttes történetre is figyeljen: a küzdelemre, a próbálkozásra, az apró sikerekre. A gyerekek nemcsak tananyagot sajátítottak el, hanem fejlődtek érzelmileg, alkalmazkodtak, megtanultak helyzeteket kezelni – és ezeket is érdemes elismerni.
A bizonyítvány alkalmat adhat arra is, hogy együtt visszatekintsünk az évre: mi volt nehéz, mi ment könnyebben, miben változott a gyerek, és mit szeretne másként látni a következő tanévben. Ha a szülő ebben partner, az erősíti a bizalmat és azt az érzést, hogy a gyermek nem teljesítményének, hanem önmagának köszönhetően értékes.
Még ha a bizonyítvány nem is a várakozásoknak megfelelő, a legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat, az a nyugodt, elfogadó jelenlét. A biztonságos szülői kapcsolat nem a jegyekhez, hanem a közös megértéshez kötődik. Ez segít abban, hogy a tanév valóban jól záruljon le lelkileg is.