A kislányom most kezdte az óvodát, de még nem beszél, csak mutogat, és hangutánzó szavakat használ. Az óvó nénik, és én is kezdünk emiatt aggódni. Szerencsére, amit neki mondanak, mindent megért és reagál is rá. Ilyen esetben mi a teendő?

Kedves Lázár!

Köszönöm a kérdését, az Ön által említett esetben valóban érdemes szakemberhez fordulni. Ha a lányok két és fél, a fiúk három éves korukra sem kezdenek el beszélni, ez mindenképpen indokolt. Különösen igaz ez akkor, ha az óvodai beszoktatást követően sem indul meg a gyermek beszéde.

Az, hogy a beszéd milyen életkorban indul meg nagy egyéni különbségeket mutat, és sok tényezőn múlik. Vannak olyan esetek, amikor valóban csak arról van szó, hogy később indul meg a beszéd, ilyenkor idősebb korban nem maradnak tünetek emiatt. Számos eset ismert azonban, amikor a gyermek másképpen sajátítja el a beszédet, amikor az megindul. Ilyenkor a későbbiekben gyakran maradnak tünetek, amik zavaróak és az iskolai teljesítményt is negatívan befolyásolják. Érdemes tehát szakemberhez fordulni, hogy mielőbb segítséget kapjon a gyermek, hogy a későbbi kudarcait megelőzhessék.

Mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy a kislánya mindent ért! Ez nagyon jó, hiszen van kapcsolata a környezetével, így valószínűleg kevésbé frusztrálja a helyzet, hogy még nem beszél.

Elsősorban logopédus felkeresését javaslom. A szakemberek ilyenkor hallásvizsgálatot szoktak kérni és logopédiai vizsgálatot is végeznek, amely feltárja a fejlesztésre szoruló területeket. Készüljenek rá, hogy a vizsgálat a gyermek életkorából adódóan több alkalmat is igénybe vehet, erre azért van szükség, hogy ne legyen túl fárasztó a gyermek számára. A logopédus a vizsgálatok végén tanácsadás keretében nyújt segítséget, a szükségleteknek megfelelően terápiás megsegítést ajánl egyéni, illetve kiscsoportos formában.

 

Három éves kisfiam most lett óvodás. Sokat mesél az új élményeiről, aminek nagyon örülünk, de azt vettük észre, hogy ilyenkor gyakran kapkod és dadogva ismételget egy-egy mondatot. Mi lehet ennek az oka és mit tegyünk, hogy elmúljon? Aggódunk, hogy esetleg később is megmarad a dadogása.

Kedves Tamás!

Sok szülő tapasztal hasonlót, és megnyugtató hír, hogy számos dolgot tehetünk gyermekünk beszédének fejlődésért, ha ismerjük a megfelelő praktikákat!

Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy a három éves gyermekek körében ezt az akadozó beszédet még nem dadogásnak hívjuk. Az Önök által is tapasztalt „nem folyamatos beszéd” teljesen normális jelenség. Könnyű összetéveszteni a kettőt, „a nem folyamatos beszéd” kissé hasonló a dadogáshoz, mégis különbözik tőle, mivel általában nem görcsösséget vagy feszességet érzünk a beszédközi megakadásoknál, inkább csak szóismétléseket tapasztalunk. Két-három éves korban a gyermekeknek korlátozottak az anyanyelvi ismeretei, gyakran keresgélik a megfelelő szavakat, miközben alig várják, hogy meséljenek az élményeikről. Legtöbbször az Önök által is tapasztalt szó-, illetve szókapcsolat ismétlések szerencsére maguktól megszűnnek.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szülői hozzáállás sokat számít, ami a későbbi dadogás kialakulásában döntő lehet. Lehetőleg ne hívják fel a gyermek figyelmét erre a jelenségre, ne javítsák ki a beszédét, és ne parodizálják a stílusát! A türelem most a legnagyobb segítség, hallgassák őt végig, és hagyják, hogy befejezze a mondandóját akkor is, ha az kicsit hosszabb időt vesz igénybe!

Fontos tudni, hogy a valódi dadogás mindig izomfeszültséggel párosul, és általában négy éves kor körül alakul ki. Ha dadogásra gyanakszanak, mindenképpen érdemes logopédus és pszichológus szakemberhez fordulni, akik a közösen vezetett teljes körű, személyre szabott terápia kialakításában hatékony segítséget tudnak nyújtani.

Az oviban a középsős kislányom is részt vesz az idei logopédiai szűrésen. A szülői értekezleten elmagyarázták, hogy a helyes kiejtést és a beszéd több területét is vizsgálják ilyenkor. Ha kiderül, hogy a gyermekemnek terápiára van szüksége, hová fordulhatok segítségért?

Kedves Imola!

A középső csoportosokat, különösen az ötödik életévüket betöltött óvodás gyermekeket a logopédusok mindig megvizsgálják, akkor is, ha egyébként ezt semmi nem indokolja. Ilyenkor több mindent is megfigyelnek, hogy pontosan kiderüljön, milyen területen van szükség terápiás segítségre, amennyiben ez indokolttá válik. Leggyakrabban a helyes kiejtés területén igénylik a legtöbb fejlesztést a kicsik, de természetesen sok más területen is előfordulhatnak kisebb-nagyobb elmaradások. Ilyen például a hang rekedtsége, vagy amikor a nagymozgások, és a finommozgások kialakulása késik, esetleg a beszédértésben vagy bizonyos részképességekben mutatkozik lemaradás. Minél korábban kerül sor a szűrésre, annál nagyobb az esély arra, hogy időben fedezik fel a problémákat. Ilyenkor még sokkal hatékonyabban lehet kezelni ezeket, és legtöbbször iskolás korra már rendeződnek is az elcsípett vadhajtások.

Valóban érdemes alaposan körbejárni a terápiás lehetőségeket, amennyiben a szűrés alapján ez indokolttá válik. Budapesten a gyermekek ellátása kerületenként szerveződik. Az óvodák és az iskolák többségébe a hét bizonyos napjain kijár logopédus, aki kiscsoportos foglalkozások keretében helyben foglalkozik a gyermekekkel. Vannak azonban olyan terápiák is, melyeket nem ezekben az intézményekben, hanem egy arra alkalmasabb helyen tartanak. Erről az óvodában szűrést végző logopédus tud részletes felvilágosítást adni. A személyre szabott tanácshoz a szakembernek ismernie kell a helyi adottságokat is, hiszen a gyermek nehézségei, a terápia típusa, a szakember ellátottság, a terápiában résztvevő gyerekek létszáma, és a helyi feltételek mind meghatározóak a döntés szempontjából.

Iskolás kislányomnál felfigyeltem arra, hogy dadogva beszél, ez mostanában sajnos súlyosabb lett. Szeretném, ha megfelelő kezelést kapna. Rengetegféle terápiás lehetőségről olvastam, és érdekelne, hogy melyik a leghatékonyabb a dadogás gyógyítására?

Kedves Nóra!

Valóban rengeteg szakmai és saját élményű beszámolót lehet olvasni arról, hogy a dadogást milyen módon lehet a leghatékonyabban kezelni. Erre a kérdésre azonban nem is olyan egyszerű választ adni.

A dadogás oka egyénenként változik, szó lehet akár szervi, akár pszichés érintettségről is, sőt a kettő együttesen is jelentkezhet. A dadogás hátterében álló ok vagy okok sokszor nehezen felderíthetőek, nem beszélve arról, hogy egyéni különbségek is jellemezhetik a dadogó gyerekeket. Megnyugtató ugyanakkor, hogy sokféle terápiás megközelítés létezik a dadogás gyógyítására, hiszen így nagyobb biztonsággal lehet megtalálni a legmegfelelőbb segítséget a gyermek számára.

Általában azok a terápiák a leghatékonyabbak, amelyekben logopédus és pszichológus szakember is részt vesz. Egyre általánosabb az is, hogy szülőcsoportok keretében a szülőket vagy akár az egész családot is bevonják a gyermek terápiájába. Az hogy egyéni, vagy inkább csoportos foglalkozás javasolt a gyermek számára, mindig egyénfüggő. Ez a terápiás módszer megválasztására is érvényes. A dadogó gyermek személyisége, életkora és a családi környezete mind-mind olyan tényező, amit fontos mérlegelni a terápia megválasztásakor. Ebben szakember tud megfelelő eligazítást nyújtani.

Augmentatív és alternatív kommunikáció

Mit is jelent ez a kissé idegenül csengő megnevezés? Egyre gyakrabban lehet itt-ott hallani, mégsem teljesen egyértelmű a jelentése.

Mindannyian használjuk, bizonyos elemei a mindennapi kommunikáció részét képezik, mégis ritkán gondolunk arra, hogy van, akinek ez jelenti az egyetlen kommunikációs módot.

Az Augmentatív és Alternatív Kommunikáció (AAK) tulajdonképpen a nem beszéden alapuló kommunikációt foglalja magába. Az augmentatív kommunikáció az érthető beszéd hiánya következtében, annak pótlására hivatott kommunikációs rendszerek csoportját jelenti, az alternatív szó pedig a választhatóságra utal. Az AAK tehát olyan kommunikációt kiegészítő eszközök segítségével történő kommunikációs forma, mely lehetőséget ad a súlyos nyelvi és/vagy beszédzavarral küzdő személyek kommunikációs akadályainak leküzdésére vagy csökkentésére. Eszközeinek segítségével szükségleteiket kifejezésre juttathatják, így mérsékelhető annak az esélye, hogy az érintett személy a kommunikációs zavarból fakadóan kirekesztődés, elszigetelődés, vagy identitásvesztés áldozata legyen.

Kiknek igazán hasznos az AAK?

A súlyos kommunikációs zavar a beszéd megértése és -produkciója terén is nehézséggel járhat. Az AAK mindkét esetben hatékony segítséget tud nyújtani az érintett számára, lehetővé teszi, hogy amit beszéd útján nem tudna megtenni, azt az AAK segítségével kommunikálhassa a környezete felé. Augmentatív és alternatív kommunikációra átmeneti zavarok, szerzett zavarok/betegségek, és élethosszig tartó zavarok/fogyatékosságok esetén is szükség lehet.

Mindannyian használunk augmentatív és alternatív kommunikációs elemeket, amikor a mindennapi kommunikáció során kézmozdulatokat teszünk, arckifejezésünkkel játszunk, vagy írunk. Azoknak azonban, akiknek állapotuk/betegségük/fogyatékosságuk miatt komplex kommunikációs szükségleteik vannak, az AAK az elsődleges kommunikációs mód, számukra ez nem kiegészítéskent szolgál. Szükségük van augmentatív és alternatív kommunikációra ahhoz, hogy minél pontosabban, a lehetőségeikhez mérten minél teljesebb értékűen tudjanak kommunikálni.

Mik az AAK kiegészítő kommunikációs eszközei?

Az AAK a kommunikációt kiegészítő eszközökkel segíti a beszéd útján meg nem érthető, illetve ki nem fejezhető szükségletek, érzések, gondolatok kommunikálását. Ide tartoznak pl. a gesztusnyelvek, jelnyelvek, képes kártyák, betűtáblák, tárgyak, számítógépes beszédgeneráló eszközök. Az európai régióban 1970 óta foglalkoznak ezzel a témával, azóta rohamos ütemben fejlődik. Az AAK eszközök folyamatos bővülése nagymértékben segíti a személyre szabott kommunikációs forma megtalálásának lehetőségét, továbbá bizonyított, hogy támogatóan hathat a nyelvi fejlődésre.

Ki foglalkozik AAK-val?

Az augmentatív és alternatív kommunikáció beépült a gyógypedagógiába, sőt annak egyre különállóbb tudományágaként van jelen, de elsősorban logopédiai szakterületnek tekintik. Az AAK használatát azonban más szakemberek, az érintett személy, az ő hozzátartozói, terapeutái, tanárai, pszichológusai, stb. együttes bevonásával érdemes megvalósítani.

Az AAK használata túlmutat egy hagyományostól eltérő kommunikációs forma megtanításán, célja az érintettekben felébreszteni a kommunikáció iránti vágyat, megláttatni velük a kommunikáció értelmét, lehetőséget adni nekik arra, hogy minél teljesebb formában kommunikálhassanak és tehessék környezetük számára világossá szükségleteiket, vágyaikat, gondolataikat. S bár vitathatatlanul nagy segítséget jelent a súlyos kommunikációs zavarban érintettek számára az AAK gyors ütemű fejlődése, a lehetőségek szélesedése, eszközei azonban a logopédia sok más területén is hatékonyan használhatóak.

A Logopédia Európai Napját 2004 óta minden év március 6-án ünneplik. A CPLOL (Európai Unió Logopédusainak Állandó bizottsága) a 2018-as évben az augmentatív és alternatív kommunikációt jelölte meg központi témájának. Ezen a napon Európa-szerte számos programot, megmozdulást szerveznek a logopédiai intézmények és szervezetek, hogy felhívják a figyelmet a szakma szerepére, tájékoztatást nyújtsanak a nyelvi és kommunikációs zavarok tüneteiről, és felhívják a figyelmet a fejlesztés fontosságára.

 

A 2018-as év központi témájáról – Augmentatív és Alternatív Kommunikáció – szóló angol nyelvű írás a www.cplol.eu oldalon, a Logopédia Európai Napjánál olvasható.

Három éves kisfiam most lett óvodás. Sokat mesél az új élményeiről, aminek nagyon örülünk, de azt vettük észre, hogy ilyenkor gyakran kapkod és dadogva ismételget egy-egy szót vagy mondatot. Mi lehet ennek az oka és mit tegyünk, hogy elmúljon? Aggódunk, hogy esetleg később is megmarad a dadogása.

Kedves Tamás!

Sok szülő tapasztal hasonlót, és megnyugtató hír, hogy számos dolgot tehetünk gyermekünk beszédének fejlődésért, ha ismerjük a megfelelő praktikákat!

Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy a három éves gyermekek körében ezt az akadozó beszédet még nem dadogásnak hívjuk. Az Önök által is tapasztalt „nem folyamatos beszéd” teljesen normális jelenség. Könnyű összetéveszteni a kettőt, „a nem folyamatos beszéd” kissé hasonló a dadogáshoz, mégis különbözik tőle, mivel általában nem görcsösséget vagy feszességet érzünk a beszédközi megakadásoknál, inkább csak szóismétléseket tapasztalunk. Két-három éves korban a gyermekeknek korlátozottak az anyanyelvi ismeretei, gyakran keresgélik a megfelelő szavakat, miközben alig várják, hogy meséljenek az élményeikről. Legtöbbször az Önök által is tapasztalt szó-, illetve szókapcsolat ismétlések szerencsére maguktól megszűnnek.

Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szülői hozzáállás sokat számít, ami a későbbi dadogás kialakulásában döntő lehet. Lehetőleg ne hívják fel a gyermek figyelmét erre a jelenségre, ne javítsák ki a beszédét, és ne parodizálják a stílusát! A türelem most a legnagyobb segítség, hallgassák őt végig, és hagyják, hogy befejezze a mondandóját akkor is, ha az kicsit hosszabb időt vesz igénybe!

Fontos tudni, hogy a valódi dadogás mindig izomfeszültséggel párosul, és általában négy éves kor körül alakul ki. Ha dadogásra gyanakszanak, mindenképpen érdemes logopédus és pszichológus szakemberhez fordulni, akik a közösen vezetett teljes körű, személyre szabott terápia kialakításában hatékony segítséget tudnak nyújtani.