A kisfiam ADHD diagnózist kapott, és a pszichiáter gyógyszeres kezelést javasolt. A tanító is azt mondja, hogy így talán könnyebben tudna figyelni és kevésbé lenne impulzív. De én félek; mi van, ha mellékhatásai lesznek? Vagy ha megváltozik a személyisége? Tényleg kell ez? Vagy van más megoldás?
Kedves István,
amikor egy gyermek ADHD diagnózist kap, az első megkönnyebbülést gyakran felváltja egy sokkal nehezebb kérdés: akkor most mi legyen?! Vannak, akik viselkedésterápiát kezdenek, mások életmódbeli változtatásokat vezetnek be, és előbb-utóbb sokan szembesülnek azzal, hogy a szakemberek gyógyszeres kezelést javasolnak. Ilyenkor a szülőben hirtelen sokféle érzés kavaroghat: félelem, bizonytalanság, lelkiismeret-furdalás, düh és egy mély, sokszor kimondatlan aggodalom, hogy „Vajon jót teszek a gyerekemmel, ha ezt elfogadom?”.
Ez a kérdés teljesen érthető. A legtöbb szülő nincs felkészülve arra, hogy egyszer majd döntést kell hoznia arról, adjon-e gyógyszert a gyermekének – különösen olyat, amely az idegrendszer működésére hat. Sokan attól tartanak, hogy a gyógyszer megváltoztatja a gyermek személyiségét, vagy akár függőséget okozhat. Mások a mellékhatásoktól félnek, illetve attól, hogy a gyermek megbélyegzetté válhat, ha kiderül, hogy gyógyszeres kezelést kap. Emellett gyakran előfordul, hogy a szülő úgy érzi, a gyógyszeres kezelés azt jelentené, hogy ő kudarcot vallott.
Fontos tudni: ezek a kérdések és félelmek természetesek, és szinte minden szülőben felmerülnek, amikor gyermeke fejlődését, jóllétét és jövőjét szeretné a legjobb kezekben tudni. Ezek az érzések valódiak, és nem szabad őket félresöpörni.
Fontos tudni, hogy az ADHD nem nevelési hiba, és nem is egy „rossz szokás”, amit egyszerűen ki lehet nőni. Ez egy idegrendszeri működésmód, amely sokféle formában jelentkezhet: van, akinél enyhébben, másoknál viszont olyan mértékben, hogy az már nehezítheti az iskolai előrehaladást, a társas kapcsolatokat és az önértékelést. Ilyen esetben a gyermekpszichiáter javasolhat gyógyszeres támogatást. Ez nem kizárólagos megoldás, hanem egy segítő eszköz, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek elérhető közelségbe kerüljön ahhoz, ami addig elérhetetlennek tűnt: figyelem, szabályozottság, nyugodtabb jelenlét, kevésbé megterhelő iskolai élmények és pozitívabb kapcsolatok.
A jól beállított gyógyszer nem „kikapcsolja” a gyermeket, nem „elnyomja”, és nem teszi mássá. Épp ellenkezőleg: sok ADHD-s gyerek számol be arról, hogy a gyógyszer hatására végre tud figyelni az órán, vagy nem érzi magát kívülállónak. A környezet visszajelzései is gyakran ezt tükrözik: a gyermek kiegyensúlyozottabb, együttműködőbb, kevésbé fáradt és kevésbé dühös. Fontos azonban tudni, hogy nem minden gyermek reagál ugyanúgy, ezért a gyógyszeres kezelést mindig szoros orvosi kontroll, fokozatos beállítás és rendszeres visszajelzés kíséri – éppen azért, hogy a terápia a gyermek egyéni igényeihez igazodjon.
A gyógyszer tehát nem mindent megoldó csodaszer, de nem is ördögtől való. Nem pótolja a szülői támogatást, a következetes nevelést vagy a pszichológiai segítséget, hanem ezek mellett működhet hatékonyan. Van, akinél nélkülözhetetlen a mindennapi élethez, és van, akinél nincs rá szükség, mert más módszerek elegendőek. Nincs egyetlen jó döntés, csak olyan, amit közösen, tájékozottan, figyelemmel, és a gyermek egyedi helyzetét megértve hoz meg a szülő a szakemberekkel együtt.
Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a gyógyszer kipróbálása nem végleges elköteleződés. Általában néhány hét alatt kiderül, hogy van-e pozitív hatása, és ha nincs, a kezelést bármikor le lehet állítani – természetesen orvosi felügyelet mellett. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a gyógyszer mellett is figyeljünk a gyermek visszajelzéseire, közérzetére, kapcsolataira, önbizalmára. Nemcsak az számít, hogy jobban megy-e az iskola, hanem az is, hogy hogyan érzi magát.
Végső soron a cél nem csupán az, hogy a gyermek jobban teljesítsen, hanem hogy megtapasztalhassa a sikerélményt, a kapcsolódást és a nyugalmat. És ebben néha a gyógyszer is segíthet. A döntés mindig a szülőé, de nem kell egyedül döntenie. Tájékozódni, kérdezni, gondolkodni közösen lehet – és ez már önmagában is a gyermek jóllétéhez vezető út része.
Fotó: freepik
