Hatéves kislányom számára az evés, így a nyelés nem magától értetődő tevékenység. Csak pépes ételekkel tudom etetni. Már nagyon sokfelé jártunk, kiderült, hogy izombetegsége van, az ételrágást a száj izmainak renyhesége miatt utasítja el. A táplálkozással járó nehézségeinken hogyan lehetne változtatni?
Kedves Imola!
Teljesen érthető az aggodalma, hiszen a táplálkozás nemcsak az egészséges fejlődés, hanem a mindennapi jóllét alapja is. Az, hogy hatéves kislánya még csak pépes ételeket képes elfogadni, komoly nehézséget jelenthet az Önök számára, és ahogy Ön is írta, az orvosi vizsgálatok alapján a háttérben izombetegség áll. Ez azt jelenti, hogy a száj, az arc és a nyelv izmai gyengék, és nem működnek megfelelően – emiatt nem tud kialakulni a normál rágás és nyelés folyamata.
Az egészséges fejlődésű gyermekek már nagyjából hét hónapos koruk körül elkezdik gyakorolni a rágást, zárják a szájukat, egyre ügyesebben nyelnek, és náluk az evés egyre automatikusabbá válik. A garatreflex (nyelési reflex) kiváltása a szilárd ételek fogyasztása közben is hamar automatikussá válik. Ha azonban izomgyengeség áll fenn – például valamilyen neurológiai vagy mozgásszervi eredetű betegség miatt (okozhat pl. ilyet a központi idegrendszeri károsodás (CP – cerebrális parézis), a súlyos értelmi fogyatékosság, vagy bármely más, komoly központi idegrendszeri sérüléssel járó állapot is), ezek a funkciók csak részlegesen vagy egyáltalán nem alakulnak ki. Ilyenkor az evés a gyermek számára nem örömteli, hanem inkább félelmetes, kellemetlen és nehéz tevékenységgé válik. Ez nemcsak az étkezést befolyásolja, hanem hosszú távon a beszéd fejlődésére is hatással lehet, hiszen ugyanazokat az izmokat használjuk beszéd közben is, mint evéskor. Ilyen esetekben az étkezésnél speciális tudást és ismereteket igénylő segítségre van szükség.
Ebben a helyzetben az úgynevezett evésterápia nyújthat hatékony segítséget. Ez a terápia nemcsak a konkrét evési nehézségekre fókuszál, hanem egy komplex fejlesztési folyamat, amelynek része az ideális testhelyzet beállítása (pozícionálás); a megfelelő izmok kilazítása, mobilizálása, a megfelelő környezet kialakítása; a száj körüli izmok stimulálása, erősítése; a nyelv mozgásainak segítése, valamint az étkezéshez való pozitív viszony kialakítása. Ha mozgáskorlátozottság okoz evési rendellenességeket, az etetésterápia kiindulópontja a mozgásterápia. Az evésterápia célja nem pusztán az, hogy a gyermek meg tudjon enni egy adott ételt, hanem az is, hogy fokozatosan, biztonságosan fejlődjenek azok az alapvető motoros és szenzoros képességei, amelyek az evéshez, és később akár a beszédhez is szükségesek.
Ez a folyamat minden gyermeknél egyedi, ezért mindenképpen szükség van hozzá szakemberek – logopédus, konduktor, gyógytornász, gyermekorvos – közös munkájára. A fejlesztés hatékonyságához azonban az is elengedhetetlen, hogy a terápiás gyakorlatokat otthon is rendszeresen végezzék, a szakemberek iránymutatása alapján.
