Másfél éves kisfiammal vagyok itthon. Megfigyeltem, hogy a játszótéren sok vele egyidős gyerek már mond szavakat, láthatóan kifejezi magát. Dani, a kisfiam, viszont még egyáltalán nem. Érdemes ezzel a problémával logopédushoz fordulnunk?
Kedves Éva!
A gyermekek fejlődése minden területen – így a beszédfejlődésben is – jelentős egyéni eltéréseket mutathat. A legtöbb kisgyermek nem pontosan ugyanakkor és ugyanúgy kezd beszélni, ezért természetes, hogy a szülőként bizonytalan: vajon „időben” történik-e minden?
A legáltalánosabban elfogadott szakmai álláspont szerint a beszédfejlődés normálisnak tekinthető, ha a gyermek lányként kb. 2 éves korára, fiúként pedig 2,5 éves korára legalább 50 szót használ, és két szavas egyszerű mondatokat is képes alkotni (például: „anya jön”, „labda leesett”). E kor előtt még nincsenek merev elvárások arra vonatkozóan, hogy mit „kell” tudnia egy gyermeknek, mivel ebben az életkorban nagyon eltérő lehet a fejlődés üteme, és ez még nem feltétlenül jelez problémát.
Ugyanakkor már két éves kor előtt is fontos figyelemmel kísérni, hogyan alakul a beszéd és a kommunikáció. Fontos szempont, hogy a gyermek miként használja a hangokat, milyen gyakran kezdeményez kapcsolatot, utánoz-e hangokat vagy szavakat, próbál-e egyszerűen megnevezni tárgyakat, állatokat. Azt is érdemes megfigyelni, hogy megérti-e a beszédet – például követi-e a rövid utasításokat, felismeri-e a gyakran használt szavakat, képes-e rámutatással vagy más módon jelezni, hogy megértette a hozzá intézett beszédet. A beszédértés ugyanis mindig megelőzi a beszédprodukciót: a gyermekek többet értenek, mint amit ki tudnak mondani.
A beszéd fejlődése mögött sokszor örökletes tényezők is állnak. Érdemes rákérdezni a családban (akár az édesanya, akár az édesapa oldalán), hogy volt-e olyan, aki később kezdett el beszélni – gyakran megfigyelhető, hogy a családi minták ismétlődnek.
Szakemberhez fordulni akkor javasolt, ha a gyermek 2,5 éves koráig nem kezd el aktívan beszélni, illetve korábban is indokolt lehet a vizsgálat, ha a következő jelek bármelyike megfigyelhető: ha a gyermeke nem érti jól a beszédet, ha nem próbál kommunikálni, sem beszédhangokkal, sem mutatással, mimikával, ha a családban volt már megkésett beszédindulás.
Ilyen esetekben a logopédus, illetve szükség esetén a gyógypedagógus vagy pszichológus segíthet abban, hogy időben és célzottan támogassák a fejlődést. A korai beavatkozás mindig nagy előnyt jelent: nemcsak a beszéd alakulásában, hanem a gyermek önbizalmának és társas kapcsolatainak fejlődésében is.
Amennyiben kérdésük van, vagy úgy érzik, érdemes lenne gyermekük beszédfejlődését szakemberrel megbeszélni, keressék bizalommal szakszolgálatunkat! Mi azért vagyunk, hogy segítsünk.