A kisfiam idén kezdte az óvodát, kiscsoportos. Nagyon zavarja a zaj és a sok inger, hamar elfárad. Az óvónők hallásvizsgálatot javasoltak, mert feltételezik, hogy túlhallása van. Mi ez pontosan? Félek, hogy csak a betegségtudatát növelem, ha elkezdem vizsgálatokra hordani.
Kedves Iván!
Érthető az aggodalma, hiszen egy szülő számára mindig nehéz szembesülni azzal, ha gyermeke valamilyen nehézséggel küzd, különösen akkor, ha ezek a nehézségek az óvodai beilleszkedés során derülnek ki. Megnyugtató azonban, hogy az óvónők figyelmesen kísérik kisfia fejlődését, észrevették, hogy bizonyos hangok, zajok, illetve az óvodai környezetben őt érő ingerek különösen zavaróan hatnak rá.
A túlhallás kifejezés valóban nem közismert, kevéssé él a köztudatban, de nem is ritka jelenség a kisgyermekek körében. Ilyenkor a gyermek nem jobban hall, mint mások, hanem az agy másként dolgozza fel a hangokat: a normál hangerősségű vagy akár halk zajokat is túlzottan erősnek, kellemetlennek, zavarónak élheti meg. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem halláskárosodás, hanem az agyi feldolgozás sajátossága – vagyis idegrendszeri érzékenységről van szó.
A túlhallás következtében a gyermek könnyen elfáradhat, ingerlékeny lehet, és nehezebben viseli el a közösségi helyzeteket, ahol sok a háttérzaj, hangos a beszéd, vagy váratlan hanghatások érik. A fáradtság és az állandó védekezés a hangos környezet ellen szorongáshoz, visszahúzódáshoz, vagy épp ellenkezőleg, dühkitörésekhez is vezethet.
A jó hír az, hogy a túlhallás nem állandó állapot, és különféle fejlesztő módszerekkel – például a Pataki–Kolláth-féle hallásébresztés terápiával – hatékonyan kezelhető. Ez a terápia játékos formában tanítja meg a gyermeket arra, hogyan szűrje meg és dolgozza fel a hangokat, miközben segíti az idegrendszer érését is.
Az óvónők által javasolt hallásvizsgálat első lépésként nagyon fontos, hiszen ki kell zárni a hallószervi eltéréseket (pl. halláscsökkenést vagy más szervi problémát). Ehhez fül-orr-gégész vagy audiológus szakember felkeresése szükséges. Maga a speciális hallásfeldolgozás-vizsgálat és a terápia jellemzően 4–4,5 éves kor után végezhető el, amikor a gyermek már kellően érett és kooperatív a feladatokhoz.
Érthető, hogy nem szeretné „betegeként” kezelni gyermekét. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálatok célja nem a megbélyegzés, hanem az, hogy pontos képet kapjunk fia idegrendszeri működéséről, és időben elindíthassuk a szükséges támogatást. A korai felismerés és megfelelő segítség hosszú távon sokkal kevesebb szorongáshoz és nehézséghez vezet – nem csak a gyermek, hanem az egész család életében is.
