Első osztályos kislányomnak szerencsére nagyon tetszik az iskola, minden nap szívesen jár. A rajzolás az egyetlen, amiben kevesebb sikerélménye van. Úgy látom, hogy nem annyira a technikájával van probléma, hanem mintha nem tudná lerajzolni, amit szeretne, vagy nem tudná, hogyan rajzolja le a dolgokat. Tudnék neki ebben valahogy segíteni?

Kedves Izabella!

Jó hallani, hogy kislánya ennyire szereti az iskolát, biztosan nagyon ügyes is. A rajzolás kapcsán sem kell aggódnia, habár érdemes néhánynak dolognak utánajárni. A rajzolás, mint ábrázolás összetett folyamat, és valóban előfordulhat, hogy nem a rajzolás, ceruzafogás, vonalvezetés technikája okoz gondot a gyermeknek, hanem maga az ábrázolás. Szeretném megnyugtatni, hogy ez is tanulható, fejleszthető terület. Egy rajz megszületéséhez, számtalan dologra van szükség. Létfontosságú a megfigyelés, a látottak elemzése, részletekre bontása, és memorizálása, majd mindezek szerkesztési egységekre bontása az alkotás során. Gyakran nem is a látottakat rajzolják a kicsik, ilyenkor a képzeletnek van kiemelt szerepe az ábrázolásban. Hangsúlyozom, ezek mind-mind fejleszthető területek. Amennyiben lányának valóban az ábrázolás okoz nehézséget, érdemes először alapos megfigyeléseket végezni egy-egy tárgyon, tükörben, és a látottakat apró részenként papírra vetni. Amikor ez már könnyen megy, emlékezetből is készülhet már rajz. Egy idő után ez is egyre könnyebben fog menni, ekkor már a képzelete alapján is rajzolhat, például egy meséhez, vagy kívánságához kapcsolódóan. Mindezek mellett a színezés, a díszítés, a forma másolás, a sorminta folytatás, és az összerakható játékokkal való játék mind-mind hozzájárulnak az elemző készség, és az ábrázoló készség fejlődéséhez.

Érdemes tehát apró lépésenként haladni, legyen lánya mellett alkotás közben és elakadás esetén kérdéssel, rávezetéssel segítsen neki abban, hogy rájöjjön mi a következő lépés a rajzolás során! A sok közös játék a fejlesztő hatásán túl kiváló szórakozás! Próbálják ki!