A barátnőm sokat mondogatja, hogy ártunk a fiunknak azzal, hogy együtt tanulunk vele. Szeretnénk tudni, mi az igazság? Hagyjuk teljesen magára? De hisz a jövője múlik azon, hogy milyenek az eredményei az iskolában, nem?
Kedves Szülők!
Ezek nagyon fontos kérdések. Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, ezért sokan rendszeresen együtt tanulnak otthon gyermekükkel. Ahhoz azonban, hogy az Önök esetére véleményt mondhassak, kellene tudnom, hogy mennyi idős a fiúk, vannak-e tanulási nehézségei, és diagnosztizálták-e nála tanulási zavarokat. Viszont ezeket nem írták meg, pedig mindez nagyon fontos abból a szempontból, hogy hogyan álljunk az együtt- tanulás kérdéséhez.
A kisiskolásoknál fontos szerepe lehet a szülő jelenlétének. Sokat jelent a jó szülő-gyerek kapcsolat szempontjából, a gyermek megtapasztalhatja, hogy számíthat a felnőttek biztatására, támogatására, segítségére. A nebuló ebben a folyamatban ráérezhet a tanulás örömére, mindez megalapozza a tanuláshoz való pozitív viszonyt és hozzáállást.
Fontos az is, hogy a tanulás rendje a gyermek számára kiszámítható legyen, lehetőleg ne terheljük túl! Érdemes tehát megszokott rítusokat kialakítani az idő, hely stb. tekintetében. Azt javaslom, hogy az iskolából való hazaérkezés után mindenképpen hagyjanak időt a pihenésre, és 15-30 percnél ne tanuljanak egyszerre többet! Ha szükség van a folytatásra, tartsanak egy kis szünetet, utána folytathatják a munkát! Még egyszer hangsúlyozom, ügyeljenek arra, hogy ne terheljék túl a gyermeküket! Sokszor a kevesebb, több! Ha marad idő játékra, mozgásra, kötetlen beszélgetésre a családban, a tanuláshoz is több kedvet, energiát mozgósíthat a gyermek.
Van, amikor a gyermek egyáltalán nem igényli a felnőtt segítségét, viszont ilyenkor se hagyjuk őt magára! Fontos, hogy érezze, hogy fontos számunkra, hogyan teljesít, és milyen kudarcok vagy sikerek érik! Szoktassuk hozzá, hogy munkáját értékeljük, és egyben ahhoz is, hogy szeretetünk, törődésünk nem függ az iskolai teljesítményétől!
Nagyobb gyermekeknél, harmadik, negyedik osztálytól kezdődően már más a helyzet! Mindenképpen tanácsos csökkenteni a szülői jelenlétet a gyermek tanulásánál, azonban továbbra is kövessük a fejlődését! Bizonyosodjunk meg arról, hogy érti –e gyermek az órák anyagát, fel tud-e megfelelően készülni, tud-e képességeinek megfelelően teljesíteni? Ha nehézségei vannak, járjunk a végére, hogy ezek miből adódnak! A képességeken túl több egyéb tényező is hat a tanulásra, amelyek alapvetően befolyásolhatják a hatékonyságot. Ilyenek például a gyermek tanulási módszerei, és motivációja, egyéb érzelmi akadályok, vagy akár a kortársak hatása, a részképesség zavarokról nem is beszélve. Ha diagnosztizált tanulási zavarokkal küzd gyermekük, érdemes a fejlesztő pedagógussal konzultálni arról, mennyi legyen a közös tanulásra fordított idő.
Ha a gyermek felső tagozatos, csak akkor tanuljanak közösen, ha ez valóban indokolt. Ilyenkor már akadályozhatja a gyermeknél a belső motiváció, és a felelősségérzet kialakulást a túlzott szülői jelenlét. Legyenek elérhetőek, de csak akkor vonódjanak be, ha valamiben elakadást tapasztalnak, vagy a gyermeknek segítségre van szüksége. Semmiképpen ne oldják meg a feladatokat helyette! Az ilyen szülői hozzáállás rombolja a tanuló önérzetét, önbecsülését, hosszú távon pedig csökkenti a belső indíttatást a tanulásra. Felső tagozatban az új elvárások miatt átmenetileg a megszokottnál több segítségre is szükség lehet, mégis fontos, hogy minél nagyobb önállóságra biztassák őt.
Középiskolás gyerekeknél a szülő azzal tud a legtöbbet segíteni, ha rendszeresen érdeklődik az iránt, ami a gyermekkel történik, és beszélget vele azokról a dolgokról, ami a serdülő életében fontos. Ennek az iskolai tanulás is beletartozik, azonban ne feledjük, hogy a serdülők nagyon érzékenyek arra, ha a szülőt egyedül csak az iskolai teljesítménye érdekli.
Érdemes „jókat beszélgetni”, érdeklődjünk, legyünk kíváncsiak a gyermek véleményére és mondjuk el, mi hogyan gondolkodunk. Hívjuk fel a kamasz figyelmét érdekes, plusz információkra, könyvekre, filmekre, ami akár az iskolai tananyaghoz kapcsolódó témákat is érintik. Mindez már nem csupán együtt-tanulásnak számít, hanem erőteljesen építi a későbbiekben a felnőtt gyermekükkel ápolt harmonikus kapcsolatot. Ha a korosztályi sajátosságokat is tekintetve veszik, és ennek megfelelően alakítják a közös tanulást a fiúkkal, mindenképpen javaslom, hogy támogassák őt!
