Tünde lányom idén első osztályos. Szerencsére jól veszi az akadályokat a suliban, de gondjaink vannak az otthoni tanulással. Olvastam róla, hogy az ideális tanulási környezet sokat segíthet megoldani ezt a problémát. Mire érdemes figyelni?

Kedves Irén!

Igen, ez valóban így van. Érdemes időt szánni a tanulási környezet kialakítására, ehhez néhány szemponttal tudok a segítségére lenni, amelyeket érdemes személyre szabott módon a gyakorlatba ültetni. Az otthon tanuláshoz egyértelműen szükség van kényelemre,  és nyugalomra, illetve a zavaró ingerek kerülésére. Fontos, hogy a környezet motiválóan hasson a gyermekre. Sokat segít, ha pontosan tudják, hogyan a legkönnyebb tanulnia a kislánynak, vagyis hogy inkább vizuális vagy hallási úton fogadja be hamarabb a tanulnivalót. A tanulástechnikai módszerek szintén kiválóan működnek, el kell dönteniük, hogy a könnyebb tárgyakkal kezdődjön a tanulás, vagy éppen ezek maradjanak a tanulási idő végére! Tartsa szem előtt, hogy a túlgyakorlás nem eredményes, szükség van a tanultak beépülésére is, és egy kis nyugalmi időszakra. Nem szerencsés, ha az otthoni gyakorlás ára az, ha a gyermeknek a kedvenc időtöltéseiről kell lemondania, az otthoni munka semmiképpen se tartson hosszú órákig. Egyénileg kell eldöntenie, mi a gyermeke szükséglete! Elvárhatja ugyanakkor, hogy igazodjon a saját, tartható tanulási tempójához és az elért szintjéhez, és persze támogassa őt az aktuálisan elvégzendő feladatokban is! Ha otthon sikeresen halad, a tanári dicséret sem maradhat el, amire szintén nagy szükség van ahhoz, hogy fenntartsa és megerősítse a tanulási kedvet.

Kisfiam hat éves lesz áprilisban, szeptemberben kezdhetné az iskolát. Már érdeklődik az iskola iránt, nagyon lelkes, de elbizonytalanodtam az iskolaérettségével kapcsolatban. Még nem alakult ki nála a kezesség, hol egyik kezét, hol a másikat használja. Így is érdemes elkezdeni szeptemberben az első osztályt?

Kedves Anett!

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy gyermekünk mikor kezdje az iskolát, hiszen ez nagyon sok dolog függvénye. Mindenképpen érdemes erről minél több olyan szakemberrel beszélgetni, akik jól ismerik a gyermeket, például óvónővel, doktornővel, ha van fejlesztő pedagógussal, logopédussal stb.

Vannak olyan területek, amelyekre szülőként is felfigyel az ember és észreveszi az esetleges hiányosságokat, eltéréseket. Az iskolaérettséggel valóban összefüggésbe szokták hozni a laterális dominancia, és a kezesség kialakulását, ez azonban nem csupán a domináns kéz, hanem a domináns szem, fül, láb kialakulását is magába foglalja. A legtöbb gyermeknél hat-hét éves korban a domináns kéz már jellemzően kialakul, de az egyértelmű dominancia sokaknál csak nyolc éves kor körül állandósul. Nincsen ezzel különösebb probléma, de az, hogy elkezdje-e a gyermek az iskolát úgy, hogy ez még nem alakult ki nála, olyan kérdés, amiben mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

A kutatások rámutattak, hogy az iskolai tanulás szempontjából nehezítő tényező, ha még nem alakult ki az egyik oldal dominanciája, ami a kezet, lábat, szemet, fület egyaránt érinti. Ezeknek ugyanis a legjobb, ha azonos oldaliak, tehát ha a jobb kéz a domináns, akkor a jobb szem, jobb fül, jobb láb dominanciájának a kialakulása a legjobb.

Amennyiben a gyermeknél esetleg még nem alakult ki, hogy melyik oldal a domináns, nem kell aggódni, a gyermeknek sem érdemes szólni róla, hogy ő se aggodalmaskodjon emiatt. Viszont érdemes szakemberrel, logopédussal, gyógypedagógussal, fejlesztő pedagógussal beszélni a jelenségről. Ön is meg tudja támogatni a gyermekét a laterális dominancia kialakulásában, ha eszközhasználatot enged neki ollóval, ceruzával, filctollal, evőeszközzel, cipelni való dolgokkal, vagy építő játékkal stb. Sok esetben nagyon jó eredményt lehet elérni mozgásfejlesztéssel is.

Hat éves kisfiam esténként fél elaludni. Azt fantáziálja, hogy valaki el akarja rabolni. Mi lehet ennek az oka, és mit csináljunk?

Kedves Liza!

Ebben az életkorban a leggyakoribb, hogy a gyerekeknél különböző félelmek jelennek meg. Az igaz, hogy sok család hétköznapjait, estéit nehezítik meg az ilyen riadalmak, ugyanakkor szeretném megnyugtatni, hogy valójában a három-hat éveseknél ez természetesnek mondható. Ennek oka elsősorban az, hogy ez a korosztály nagyon sok külső, belső változásnak, fejlődést igénylő követelménynek van kitéve, és ez bizony komoly feszültségeket okoz a lurkókban. Gondoljon csak bele, az óvodában egyre több a feladat, szabály, amihez alkalmazkodni kell, egyre fontosabbak a kortársakkal való kapcsolatok, illetve az ovis csoportban betöltött szerep. Egyre közelebb kerül hozzájuk az is, hogy nemsokára el kell hagyniuk az óvoda biztonságát és egy teljesen új világba, az iskola világába kell belépniük. Utóbbiról egyre több szó esik, különböző dolgokat hallanak, amit azután a fantáziájukkal kiszíneznek.

Az Önök kisfia valójában nem a gyermekrablóktól fél, hanem feltehetően a napi feldolgozatlan feszültségek okozzák a tüneteit. Ez tehát nagy valószínűséggel egy alkalmazkodási probléma, amely megfelelő szülői támogatással egy idő után magától megoldódik. Persze komolyan kell venni a gyermek félelmeit, tilos kinevetni, vagy büntetni, a szeretetteljes elfogadás, a támogatás kulcs fontosságú. Érdemes azt is végig gondolni, hogy mikor kezdődött a nyugtalan alvás, mi történt abban az időszakban? Ha pár héten belül nem oldódnak meg a nehézségek, érdemes szakember (pszichológus) segítségét is kérni.

Fotó: Tony Hammond

Négyéves kislányom, amióta óvodába jár, nagyon csúnyán beszél. Nagyon kellemetlen ez az utcán, a barátoknál, a közértben, nem is beszélve a rokonságról. Hogyan szoktathatjuk le róla?

Kedves Piroska!

Azt hiszem kevés olyan óvodást nevelő család van, ahol ne ismernék ezt a jelenséget. Szinte törvényszerű, hogy „fertőző gyermekbetegségként” végig söpör az óvodás csoportokban a káromkodási hullám. Az igazság az, hogy a gyerekek, különösen a kisebbek jórészt nem is értik még a csúnya szavak értelmét. Általában a nagyobbakat utánozzák, viccesnek találják a tiltott szavak kimondását, és persze az azt követő heves reakciókat. Nem kis feladat higgadtan reagálni az ilyen viselkedésre. A legfontosabb a jó arányérzék.

Ha káromkodik egy kisgyerek, semmiképpen ne próbáljuk a szavak értelmét megmagyarázni, és ezzel érvelni a trágárság ellen. Egyrészt a lurkók a kínos felnőtt magyarázatokat úgysem értik, másrészt azáltal, hogy túl nagy hangsúly kerül a nem kívánatos viselkedésre, éppen azt erősítjük meg vele, amit elkerülni szeretnénk. A gyerekek sok esetben a tabuk feszegetésével érik el ugyanis, hogy figyeljenek rájuk. Természetesen az sem szerencsés, ha bagatellizáljuk a helyzetet. Nevetni pedig végképp nem szabad ilyenkor. Mit lehet tenni? Igyekezzünk röviden, felhajtás nélkül reagálni. Mondjuk el, hogy nem helyes, amit csinál, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a szülők nem szoktak ilyet mondani (ha igen, akkor nehezebb a helyzet), és, hogy nem vicces a dolog, inkább szomorúságot okoz ez a viselkedés. Ezután próbáljuk meg valami másra terelni a szót, a gyerek figyelmét és váltsunk témát. A legtöbb gyerek előbb-utóbb magától elhagyja ezt a viselkedést.

Elhagyott a barátnőm, hogy szerezzem vissza? Én most 16 vagyok, ő két évvel fiatalabb nálam. Úgy érzem, nem tudom elviselni a hiányát, nem tudom elfogadni, hogy vége a kapcsolatunknak. Senki nem tud érdekelni rajta kívül!

Kedves Roli!

A szerelmi csalódás nagyon fájdalmas dolog. Fontos, hogy tudd, mindenki, aki elveszíti azt, akit szeret, hasonlókat él át, mint, amit feltehetően most Te. Jó lenne, ha beszélgetnél valakivel arról, amit érzel ebben a helyzetben. Ha még nem tetted meg, arra bátorítalak, hogy feltétlenül oszd meg a gondolataidat, és hogy mit érzel most. Ilyenkor tulajdonképpen sok mindenki szóba jöhet. Egy jó barát, a szüleid, testvéred, kedvenc tanárod, vagy akár a szomszédod.

Gondold végig milyen sok emberrel vagy kapcsolatban. Felhívhatsz segélyvonalat is, ilyen például a gyerekek, fiatalok számára fenntartott „Kék vonal”, ahol szakemberek várják éjjel-nappal a hívásokat, vagy felveheted a világhálón is a kapcsolatot olyan emberekkel, akik szívesen beszélgetnek veled. A lényeg, hogy ne maradj most nagyon egyedül. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek olyan pillanatok, amikor egyedül gondolkodsz arról mit is jelent számodra ez a kapcsolat, mi mindent tanultál a lányokról, magadról, az emberi kapcsolatokról? Tizenhat évesen még nagyon sok tapasztalat áll előtted, és az sem kizárt, hogy egyszer újra összejöttök, vagy valaki mással ismerkedsz meg, és már más lesz a fontos.

Kérj meg valakit, hogy segítsen megbizonyosodni arról, hogy biztosan végérvényes-e a szakítás, és hogy mi lehet az oka. Végül azt javasolom, hogy játssz le fejben egy gyakorlatot: „Mit mondanál annak a haverodnak, aki hasonló helyzetben lenne? Hogyan segítenél neki?”

Fotó: Nicholas Fuentes

Aggódom a tíz éves unokámért. A fiamék elváltak, és úgy egyeztek meg, hogy egyik héten nála, másik héten pedig az anyjánál lesz Tomi. Nem ártalmas ez egy gyereknek?

Kedves Nagymama!

Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy nincsenek általános érvényű szabályok az ilyen helyzetekre. Sok szempontot kell mindig figyelembe venni, amikor kialakítjuk egy gyerek életében ezeket a fontos körülményeket. Mindig személyre szabottan, az aktuális szükségleteket, igényeket kell szem előtt tartani. A gyermekek alapvető szükséglete a kiszámíthatóság, az érzelmi biztonság, és az állandóság. Minél fiatalabb valaki, annál fontosabbak számára ezek a tényezők, és annál érzékenyebben reagál ezek hiányára. Természetesen a legoptimálisabb a teljes családban való növekedés. Az Önök estében az unoka tíz éves, tehát már elképzelhető, hogy akár jól is tud működni egy ilyen típusú megoldás.

Fontos kérdés, hogy Tomi milyen karakterű kisfiú? Mennyire stabil, kiegyensúlyozott, vagy éppen mennyire borul fel könnyen az érzelmi egyensúlya? Milyen a kapcsolata a szülőkkel? A szülők hogyan tudják kezelni őt? Mennyire tudnak együttműködni a gyerek érdekében? Ebben az esetben erre fokozottan szükség lesz. Az egyik legnehezebb dolog az iskolai haladás követése, a felszerelések ide-oda szállítása, hiszen a tanszerek nem lehetnek két példányban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha szülők közötti kapcsolat építő és együttműködő, akkor a gyerekek sok mindenhez tudnak alkalmazkodni.

Fotó: Alec Couros