Még egy év az oviban

Kisfiam márciusban tölti be a hatodik életévét. Az iskolaérettségi vizsgálaton mégis azt javasolták, hogy maradjon még egy évet óvodában. Nem lesz ebből később hátránya, hogy ennyivel fiatalabb gyerekekkel fog egy osztályba járni?

Kedves Ibolya!

Az iskolaérettség megállapítása valóban sokszor nehéz ügy. Sok szempontú, több területre kiterjedő vizsgálatokkal dolgoznak a szakemberek, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal tudják megállapítani a gyermekek iskolaérettségét. A vizsgálati eredményeken kívül egyéb tényezőket is számításba vesznek, ilyen például a gyermek életkora is.

Az iskolakezdés minden gyermek számára nagy kihívást jelent. Egyesek könnyebben, mások nehezebben veszik az előttük álló akadályokat. S az, hogy kinek mi a nehézsége, nagyon különböző lehet. Valakinek a kortársaival való kapcsolat, másoknak a kötelesség, vagy a tananyag, esetleg a fáradtság, túlterheltség jelenti a legnagyobb kihívást. Az, hogy gyermeke kicsit idősebb lesz az osztálytársai többségénél, nem feltétlenül jelent gondot, ugyanúgy megtalálhatja köztük a barátait, kialakíthat jó kapcsolatokat, és játszhat velük felhőtlenül a tanításon kívüli időszakban is. Azt javaslom, kerüljék el, hogy az iskolaérettség hiánya mellett megkezdje az első osztályt, és ezzel sorozatos kudarcélményhez jusson, ami sok esetben a részképességek fejlesztésével csökkenthető, vagy elkerülhető.

Nagyon jó, hogy gyermeke vizsgálaton vett részt. Az óvodában töltött plusz egy év nagy ajándék lehet neki, sokszor látjuk, hogy mennyit számít egyeseknek ez az időszak. Biztosan fog járni fejlesztésre, ahol megfelelő segítséget kap majd az elmaradt területek fejlesztésében. Lehetséges, hogy pont ez járul majd hozzá ahhoz, hogy az iskolát szívesen, az előtte álló kihívásokra felkészülten, megfelelő figyelemi kapacitással, feladattudattal, magabiztosan kezdhesse meg. 

Önbizalom növelése kisiskolásoknál

A 10 éves Dóri lányom nagyon érzékeny a kritikára, a kudarcokra. Sok szempontból hasonlít rám, erre sajnos én is hajlamos vagyok. Anyukám ridegen bánt velem, én szeretem a lányomat dicsérni, habár néha a magam bizonytalanságai miatt nem mindig érzem, hogy el tudja hinni a lányom, amit mondok neki. Tud esetleg olyan önsegítő könyvet ajánlani, ami segít abban, hogy magabiztosabbá váljak?

Kedves Emma!

Egy olyan, kiváló, önsegítésre is alkalmas könyvre szeretném felhívni a figyelmét, ami az Ön esetében is testreszabott segítséget nyújt, és amelyet szakemberek és laikusok egyaránt érdeklődéssel forgatnak. Francine Shapiro írása a „Győzd le a múltad”, egy általa kidolgozott, világszerte milliók által használt pszichoterápiás módszert mutat be. A pszichológusnő munkájában konkrét esetek felhasználásával mutatja be a metódust, amelyeken keresztül megérthetjük nehézségeink mögött álló agyi, idegrendszeri, neurobiológiai működésünket. Mi több, megismerhetjük azokat a gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy múltbéli negatív tapasztalatainkat, esetleges traumáinkat feldolgozzuk.   A számtalan vizsgálattal, tudományosan is bizonyított EMDR terápia sokak életminőségét, életét változtatta meg, és szerencsére Magyarországon is egyre nagyobb teret hódít a terápiák világában.

fotó: Angi Uhru

Mit tehetünk alacsony önértékelés esetén?

Hogyan tudom elérni, hogy nőjön az önbizalmam, a magammal való elégedettség foka?

Kedves Péter!

Az alacsony önértékelés nagyon gyakran a fejünkben zakatoló, önmagunkat negatív jelzőkkel ellátó, úgynevezett diszfunkcionális meggyőződések következménye. Ezek a gondolatok, mint negatív mantrák, visszatérően töltik be tudatunkat, kötik le agyunkat. Nagyon sokat segít, ha megpróbálunk rájönni, hogy hol tanultuk magunkról ezeket a dolgokat? Milyen életkorban, kitől hallottunk magunkról visszatérően negatív visszajelzéseket, vagy milyen negatív élethelyzeteink, kudarcaink, esetleg traumáink okozták azt, hogy kevesebbnek érezzük magunkat.

A „nyomok” nagyon gyakran a gyermekkorba vezetnek vissza, és sokszor, a látszólag ártalmatlan mondatok okoztak valamikor olyan elakadásokat, amelyekre azután ráépülnek a továbbiak, és egyszer csak „ügyetlennek”, „alkalmatlannak” érezzük magunkat. Milyen mondatokra gondolok? Például: „Jaj, de ügyetlen vagy”, „Nem lesz belőled semmi, ha nem tanulsz”, „Így senki nem fog szeretni”. Hogyan fordítjuk le öntudatlanul ezeket az üzeneteket önmagunkra? Ilyen, és ehhez hasonló sémák keletkeznek a fejünkben: „Nem vagyok elég jó”, „Nem tudom megcsinálni”, „Értéktelen vagyok”, „Nem vagyok szerethető”. Gondolj arra, hogy ezek a múltból itt ragadt mantrák, és arra, hogy képes vagy ezeket átírni. Gondolkodj pozitív mondatokkal magadról! „Meg tudom csinálni”, „Szerethető vagyok”! Persze ezek mellett szükség van arra, hogy valódi igyekezettel, szorgalommal igyekezz minél többet kihozni magadból a valós életben. Ezek, és hasonló a mondatok segíteni fognak ebben. Ha úgy érzed egyedül nehéz, akkor keress fel egy pszichológust, aki segíteni tud téged ebben.

Foó: nmakni

Testalkat hatással van a párválasztásra?

Nagymama szerint régen a teltebb nőket találták szépnek a férfiak. Van esélyem, hogy lesz, akinek tetszeni fogok gömbölyűn, vagy manapság már csak a sovány lányok tetszenek a fiúknak?

Kedves Imola!

Ha körülnézel a szűkebb, vagy tágabb környezetedben, vagy bárhol megfigyeled a párokat, valószínűleg azt látod, hogy mindenféle testalkatú ember él párkapcsolatban, vagy éppen egyededül. Úgy tűnik, hogy minden divat ellenére nem egyedüli szempont a testalkat.

A kedvesség, hűség, intelligencia, ápoltság, és még hosszan sorolhatnánk mind-mind lehet valakinek elsődleges szempont. Ebben eléggé különbözőek vagyunk. Kétségtelenül korok szerint változik a nőideál, de amíg régen a jól tápláltság jelentette az egészséget, addig ma a sportosság, vitalitás közvetít hasonló üzenetet. Innen nézve tehát nincs is nagy különbség a régi korok, és a ma emberének ideálja között. Fontos az egészség, az ápoltság. A kövérséget régen sem tartották szépnek, mint ahogy a soványságot sem. Kérdőíves vizsgálatok bizonyítják, hogy a férfiak többsége a normál testalkatot részesíti előnyben. Nem kell tehát hinni a túlzott soványságot hirdetőknek. Ugyanakkor a túlsúlyt érdemes leküzdeni helyes táplálkozással, mozgással.

Fotó: Wilm Fournier

A külső vagy a belső értékek számítanak – tetszem egy fiúnak

Miért számít ennyire a külső a fiúknak? Gimis lány vagyok, és csak ilyen fiúkkal találkozom, ami elég lehangoló. Az csak egy legenda, hogy a belső értékek számítanak igazán a párválasztásnál?

Kedves Szandra!

Nagyon izgalmas kérdést vetettél fel leveledben. Számtalan kutatás keresi a válaszokat arra, hogy minek alapján választanak a férfiak, illetve a nők párt maguknak. Több oldalról érdemes megvizsgálni ezt a kérdést. Érdemes külön választani azt, hogy első körben kivel ismerkednek szívesen az emberek, attól, hogy kivel kötik össze hosszú távon az életüket. Ez valóban eltéréseket mutat.

A témát kutató szakemberek (például az evolúciós pszichológia képviselői) azt mondják, hogy a kedvező külső jegyek, mint az arc és a test szimmetriája, az arányos testfelépítés az egészségesség jele, amely az egészséges utódok születését vetíti előre, és tudattalan módon befolyásolja az embereket a választásban. Ugyanakkor tudjuk, hogy jelentős hatással bír a kor divatja, a média által közvetített üzenetek is. A fiatalok esetében mindennek nagyobb szerepe van, mint a későbbi életszakaszokban, amikor már a közös értékek, közös érdeklődés, az együttműködés, az összhang minősége, a rokonszenves személyiségjegyek kerülnek előtérbe a stabil párkapcsolatok kialakulásában. Tehát kérdésedre válaszolva a korral egészen biztosan változik a párválasztás értékrendje.

Fotó: petitpor

Válás után mennyire vonhatom be a gyerekeket a családi helyzetek megoldásába?

Két gyermekemet egyedül nevelve heti több alkalommal 12 éves lányom hozza haza kisöccsét az óvodából. Árthatok neki ezzel?

Kedves Szilvia!

Ezt a kérdést nem is olyan könnyű egyértelműen megválaszolni. Több szempontot is mérlegelni kell, amikor gyermekeinket bevonjuk a családi munkamegosztásba, vagy a problémák megoldásába. Természetesen helyes az a megközelítés, hogy mindenki segítse az életét annak a közösségnek, amelynek része. Amit biztosan figyelembe kell venni az a gyerek életkora, személyiségállapota, készségei, és egyéb feladatai. Csak olyan dolgokat bízzunk a gyerekekre, amely életkoruknak, képességeiknek, személyiségállapotuknak megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a fejlődés érdekében az ésszerűség keretei között mindig egy kicsit többet elvárni, sőt! Óvatosan kell azonban az olyan feladatokkal bánni, amely tulajdonképpen a szülői funkciókat hárítja át a gyerekre. Válások után, kényszerhelyzetből adódóan viszonylag gyakran előfordul, hogy a jelen nem lévő szülő szerepei, és a helyzet okozta érzelmi terhek hárulnak a gyermekre. Ez hosszabb távon okozhat károkat, ha nincs megfelelően kezelve. Elképzelhető, hogy 12 évesen még sok kislányának ez a felelősség, és a rendszeres igénybevétel. Érdemes átbeszélni ezeket a kérdéseket egy szakemberrel, aki minden szempontot figyelembe véve segíthet felmérni a helyzetet, és kialakítani a megfelelő stratégiát.