Alsó tagozatos fiúnk magatartási problémák miatt kap figyelmeztetéseket az iskolában. Egyébként nagyon szeret lovagolni, ilyenkor olyan, mint egy kisangyal. Egy barátnőm azt javasolta, vigyük el lovas terápiára. Érdekelne, hogy magatartási problémák estén is hatékony ez a terápiás módszer?

Kedves llona!

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb gyermek nagyon pozitívan reagál a lovakkal folytatott gyógyító munkára. Számtalan probléma esetén tapasztalnak javulást a szülők és a szakemberek. Így például testi, lelki betegségek, működési zavarok, szorongás, magatartási problémák stb. esetén is. Többféle módon értelmezik a szakemberek azt, mi is okozhatja ezeket a hatásokat. Mint általában az emberekkel kapcsolatos dolgokban, itt is elmondható, hogy a jelenséget nem csak egy-két okra lehet visszavezetni. Javasoljuk, hogy olvassanak utána az interneten, és beszélgessenek az iskolapszichológussal is arról, hogy az érintett gyermek problémáit vélhetően mi okozza. A lovas terápia ugyanis önmagában nem fogja megoldani a problémákat, (nagyon fontos, hogy az okok is megszűnjenek), de hozzásegíthet ahhoz, hogy pozitív folyamatok induljanak el, és tartósan rögzüljenek a gyermek viselkedésében. Az biztos, hogy a gyerekek szinte kivétel nélkül szívesen kerülnek kapcsolatba ezekkel a csodálatos állatokkal. Ezt a lehetőséget érdemes kihasználni!

Fotó: Steph Dunn

Óvodás kisfiam már másfél éve dadog. Azt mondták várjak, amíg magától javulnak a tünetek, de most már kezdek aggódni. Mikor érdemes logopédushoz fordulnom?

Kedves Krisztina!

Jól teszi, hogy foglalkozik a fia dadogásával és lehetőségeket keres a segítésére.

Dadogásnál a beszéd folyamatát akadozó, görcsös megakadások jellemzik. Lehetnek szervi okai, melyeket érdemes kizárni még a terápia megkezdése előtt, sőt az is gyakran előfordul, hogy a dadogásnak lelki oka van. Érdemes tudni, hogy a gyermekek beszédfejlődése során rövid ideig normális jelenség a dadogás, a szakemberek ezt élettani dadogásnak nevezik. Általában az óvoda előtt álló, vagy kisóvodások körében jellemző. Azonban ha ez néhány hónapnál, fél évnél tovább is elhúzódik, érdemes szakemberhez fordulni. A dadogás kezelését pszichológusok és logopédusok végzik, egyre gyakrabban összehangolt munkával.

A dadogás kezelését érdemes mihamarabb megkezdeni, hogy a tünetek minél kevésbé rögzüljenek, és lehetőleg ne alakuljanak ki következményes tünetek, kudarcérzés. Javaslom tehát, hogy mielőbb vegye fel a kapcsolatot az érintett szakemberrel. A terápia leghatékonyabban akkor működik, ha nem csupán a dadogó gyermek, hanem a családja, és a közvetlen környezete is aktívan részt vesz a probléma leküzdésében. Ebben a szakemberek természetesen segítséget nyújtanak, egyre gyakoribb, hogy a terápia szülőcsoporttal együtt zajlik.

 

Nem akar egyedül eljátszani, öt éves kisfiunk folyton minket nyúz. Szeretnék tanácsot kérni, hogyan ösztönözzük őt az önálló elfoglaltságokra? Már sok mindent kipróbáltunk, de semmilyen próbálkozásunk nem járt sikerrel.

Kedves Tamás!

Az Ön által felvetett probléma rendkívül összetett. Érdemes alaposabban körüljárni, mi mindenen múlhat, ha olyasmit tapasztalnak a szülők a gyermeküknél, amit Ön is említett. Az óvodás korú gyermekek általában még nagyon igénylik mások társaságát. Tevékenységeik, így játékuk jelentős része, kötődik mások jelenlétéhez. Míg a kisebbek (3-4 évesek) esetleg megelégednek azzal, hogy egy másik gyerek, vagy felnőtt a közelükben van, és be-be kapcsolódik, vagy éppen játszik velük, addig a nagyobbaknak már konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy mit szeretnének játszani. Társasjátékra, szerepjátékra stb. invitálják környezetüket. Nagyok az egyéni különbségek abban, hogy valaki mennyire szeret egyedül tevékenykedni. Ezek a különbségek sokszor már alkati, személyiségbeli különbségeket is jelentenek, amelyek felnőtt korban is megmaradnak. Számtalan oka lehet, hogy gyermekük miért nem akar egyedül eljátszani. Elképzelhető, hogy irányítani szeretne, ami adódhat az óvodai közösségben betöltött szerepéből (ő irányít, vagy éppen nem tud), vagy szeretne több időt tölteni szüleivel, lehet, hogy rossz beidegződésekről, rossz szokásról van szó, és annak ellenére igényli a közös játékot, hogy rendszeresen van erre lehetősége. Az egyéni sajátosságokat figyelembe véve, az ésszerűség keretei között tehát mindkét formára szükség van. Fontos az együttes élmény, ami nem feltétlenül csak játék lehet, és fontos, hogy képes legyen életkorának megfelelő ideig (minimum fél-egy óra) lekötni magát egyedül is. Ha továbbra is kétségei maradnak, hogyan kezelje a helyzetet, kérje a pedagógiai szakszolgálat segítségét!

A férjem indulatos természetű, a kisfiúnk sajnos az ő alkatát örökölte. Sokszor nem tud uralkodni az indulatain és ez a gyermekünkre is igaz. Szeretném elkerülni, hogy rossz mintákat vigyen tovább a gyermekünk és érdekelne, milyen könyveket érdemes tanulmányozni a témában, ami segít megérteni az indulatos viselkedés hátterét és kezelési lehetőségeit.

Kedves Júlia!

Az indulatos viselkedés sok gondot okoz felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, habár a dühös természetűekre jellemző az is, hogy igazságérzetük kifejezetten erős és hajlandóak olyan dolgokért is harcolni, amiért mások nem. Mégis sokszor úgy érezzük, hogy az indulatosság inkább átok, mint áldás. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha a pusztító oldalát tapasztaljuk kapcsolatainkban. Jesper Juul nemzetközileg elismert családterapeuta, számos aktuális pszichológiai problémáról szóló könyv szerzője sokat foglalkozik ezzel a témával is. Ő a világszerte működő Family-Lab International családsegítő szolgálat alapítója és vezetője is. Gyerekkori agresszió – Az erőszakos viselkedés kezelése címmel jelent meg egy könyve, amit mindenképpen ajánlok figyelmébe.

Az agressziót egyre inkább tabuként kezeli a környezetünk, Jesper Juul könyve pedig pontosan ezt a tabut igyekszik megdönteni. A szerző arra keresi a választ, miért vagyunk előítéletesek azokkal azokat, akik erőszakos fellépésükkel sok bánatot, gondot és álmatlan éjszakát okoznak nekünk. Felnőttként megtanultunk úgy beszélni és viselkedni, hogy még a látszatát is elkerüljük az agresszivitásnak. A szerző szerint ez nem más, mint kedvességnek és tisztességnek álcázott erőszak. Pedig éppen az erőszak ilyen megnyilvánulása sérti leginkább a gyerekek integritását. A szerző kristálytiszta logikával és számos jól átélhető példával mutatja be, hogyan érthetjük meg gyermekeink agresszív viselkedésének mozgatórugóit, és hogyan segíthetünk nekik a mindennapokban.

Fiunk, Ádám külföldi egyetemre készül. Az édesapjával nagy egyetértésben találták ezt ki, de én nagyon félek, hogy nem való ez Ádámnak. Igaz, hogy többen készülnek Angliába az iskolából, de nem tudom elképzelni, hogy boldogulni tud majd egyedül.

Kedves Mária!

Teljesen érthető, hogy aggódik, de valószínűleg nincs mitől tartania. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy a fiatalok nagy része külföldi egyetemeken tanul, sőt középiskolásként is hónapokat töltenek más országokban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, nyelvet tanuljanak. Ugyanakkor a szülők természetes reakciója, hogy nehezen engedik el gyermeküket az ismeretlenbe. Egyébként is új szakasz kezdődik a család életében, hiszen fiuk most már a felnőttkor küszöbén áll, illetve éppen készül átlépni azt. Higgye el, hogy képes lesz megbirkózni a kihívásokkal, és ezek az erőpróbák segítik őt ebben a folyamatban! Az Ön bizonytalansága lehetséges, hogy tisztán érzelmi eredetű, talán az átlagosnál nehezebben viseli el gyermeke leválását. Azt javaslom, ne maradjon ki a tervezgetés folyamatából, úgy biztosan kevésbé lesz félelmetes az új helyzet víziója, és Ön is könnyebben barátkozik meg az új tervekkel.

Három és fél éves kislányunk Petra az óvodában egy tündér, szeptemberben gyorsan beilleszkedett. Otthon viszont elviselhetetlen dolgai vannak. A legborzasztóbb, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, fejhangon visít, amíg ki nem követeli, amit akar. Én ilyenkor átadom a dolgot a feleségemnek, de tudom, hogy ez nem megoldás. Hogyan kezeljem a kislányunkat?

Kedves Attila!

Kislányuk egészséges alkalmazkodási készségről tesz tanúbizonyságot, hiszen nagyon jól felmérte, hogy melyik közegben, milyen fajta viselkedéssel érheti el leginkább céljait. Az óvodában a szabályok betartásával, otthon az erős hanggal. De komolyra fordítva a szót, számára is, mint minden kezdő kisóvodás számára komoly erőpróba az óvodai élethez való hozzászokás, alkalmazkodás. A közösségben sokkal több inger éri, mint korábban, amikor még idejét javarészt otthon, hozzátartozói körben töltötte. Sokkal több feltehetően a frusztráció, a konfliktushelyzet is, hiszen meg kell osztani a játékait, időre kell megcsinálni dolgokat stb. A napközben felgyülemlett feszültség otthon, biztonságos környezetben jön ki, ami részint természetes jelenség. Petra egyébként még abban az életszakaszban van, amelyet a köznyelv is dackorszaknak nevez. Ez az életkor az énfejlődés fontos állomása. Ilyenkor a gyerekek próbálgatják a határaikat, feszegetik a korlátokat, építik személyiségük fontos részeit. Ebben az átmeneti állapotban a felnőtteken múlik, hogy ne keletkezzenek szélsőséges helyzetek. Ne hagyják a nebulót beleveszni a parttalan indulatkitörésekbe, de ne is törjék le a bontakozó akaratot, önállóságot! A legjobb megelőzni a tudhatóan kényes helyzeteket (tv nézés, fürdés stb.), vagy figyelemeltereléssel, tapintattal segíteni a kis akarnokot. Az biztosan nem szerencsés, ha a gyermek a szülő tehetetlenségét látja. Az ilyen reakció elbizonytalaníthatja, szorongást szülhet, és ezzel beindul az ördögi kör. Ha az édesanya jobban tudja kezelni a szituációkat, beszéljék meg, milyen stratégiát alkalmaz, ami beválik!