15 éves lányom egy nála négy évvel idősebb fiúval kezdett járni. Rettegek a gondolattól, hogy szexuális kapcsolat lesz közöttük. Hogyan tudjuk megelőzni, vagy meggyőzni, hogy még korai ez neki?

Kedves Zsolt!

A félelem rossz tanácsadó, mert könnyen okozhatja azt, hogy nem tudnak otthon nyíltan beszélni a témáról. A lányos szülőknek ez még ma is nehéz kérdés, holott sokkal liberálisabb már a társadalom a tinédzserek szexualitása kérdésében is. A szakemberek tapasztalata szerint a lányok esetében az apák hajlamosabbak az aggódásra, vagy gyerekük szexualitásának elhárítására. Sok probléma elkerülhető, ha őszintén tudnak beszélgetni, bevonva a nagylány édesanyját is. Vannak családok, ahol az édesanyával sokkal könnyebben kommunikálnak a lányok ilyesmiről, és az apával a kevésbé intim részleteket tudják megbeszélni. Ezt az attitűdöt természetesen érdemes tiszteletben tartani. A kamaszok gyakran bizonytalanok, tele vannak félelmekkel, és sokszor pont ez, illetve a szülőkkel való gátolt kommunikáció, és a nem működő érzelmi kapcsolat viszi bele őket a korai, aktív szexuális életbe. Hogy mi számít korainak azt sem egyszerű általánosságban megmondani. Kérdőíves vizsgálatok szerint a tinédzserek 16-18 évesen kezdik a nemi életet.

Feltehetően Önök is már évekkel ezelőtt elindították a párbeszédet a témáról, ami a kamasz szerelem, bizalom, szeretet, biztonságos szex és védekezés területét érinti. A legfontosabb, hogy a szexualitásról időben induljon el a beszélgetés, mindig a gyerek életkorának megfelelő szintjéhez igazítva.

Fotó: Black Zack

Tomi sokat panaszkodik, hogy az óvó néni mindig őt bünteti meg akkor is, amikor ő csak megvédi magát. Nem akarjuk agresszióra nevelni, de arra sem, hogy hagyja magát. Mi a helyes szülői reakció az ilyen helyzetekben?

Kedves Zsuzsa!

Történetük, és a hozzá kapcsolódó szülői dilemmák nagyon is gyakoriak. Alapvető nevelési kérdések gyermekeink szocializációjában, hogyan tudjuk elérni, hogy a nebuló szabadon tudjon önérvényesíteni, ámde mások érdekeit is tiszteletben tartsa. Ez az út hosszú, és sok esetben fáradtságos, de megéri tudatosan egyengetni. Általában elmondható, hogy az egyik kulcs tényező a kommunikáció. Tomi esetében is lényeges, hogy párbeszéd induljon a problémáról mindenkivel, akit érint. Javasoljuk, hogy beszélgessenek gyermekükkel, ő hogyan látja, pontosan mi is történik egy-egy konkrét esetben. Fontos, hogy érezze, számít a véleménye, érzései, ahogy másoké is. Nem hagyható ki az óvónő sem, sőt nagyon fontos, hogy tudjanak beszélni vele a problémáról. Adott esetben érdemes lehet az érintett gyerekek szüleivel, sőt az érintett gyerekekkel, vagy akár az egész csoporttal beszélgetni.

Hatéves kisfiam egy ideje azt a szokást vette fel, hogy a szemhéját húzogatja. Mutattam neki képeket az interneten szembetegségekről, hogy elriasszam. Lehet, hogy nagy bajt csináltam ezzel?

Kedves Edina!

Az internet valóban sok mindenre alkalmas. Jó eszköz lehet arra is, hogy gyerekeinknek érdekes dolgokat mutassunk meg, olyan információs kincsestár áll rendelkezésünkre ezáltal, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor számtalan veszélyt is rejtenek a világhálón hozzáférhető információk, ezért nem lehet elég korán elkezdeni a gyerekeket megóvni ezektől. Szakemberek által kidolgozott különböző anyagok segítik a szülőket, és azokat a szakembereket, akik gyermekekkel foglalkoznak, hogy mire kell figyelni, milyen óvintézkedéseket érdemes tenni. Visszatérve az Önök esetére, remélhetően nem voltak nagyon megrázóak azok a képek, amelyeket gyermekének mutatott. Aggodalmai miatt bizonyára fokozottabban figyel mostanában kisfiára. Tapasztalt-e nála bármilyen más, szokatlan dolgot ezután az eset után?

Ezen túlmenően nagyon fontos lenne megérteni, hogy mi áll gyermeke viselkedésének hátterében. Lehet, hogy fizikai oka van, például allergia, enyhébb fertőzés, vagy valami más, ezt gyermekorvossal, vagy szakorvossal kellene megbeszélni. Elképzelhető, hogy valamilyen lelki eredetű feszültség áll a tünet hátterében, erről érdemes az óvoda, vagy iskola pszichológusával konzultálni, vagy kérje a nevelési tanácsadóban dolgozó szakemberek segítségét!

Történetükhöz kapcsolódó legfontosabb üzenet a gyermekeket nevelők számára, hogy semmiképpen sem tanácsos a gyerekeket ijesztgetni.

Tünde lányom idén első osztályos. Szerencsére jól veszi az akadályokat a suliban, de gondjaink vannak az otthoni tanulással. Olvastam róla, hogy az ideális tanulási környezet sokat segíthet megoldani ezt a problémát. Mire érdemes figyelni?

Kedves Irén!

Igen, ez valóban így van. Érdemes időt szánni a tanulási környezet kialakítására, ehhez néhány szemponttal tudok a segítségére lenni, amelyeket érdemes személyre szabott módon a gyakorlatba ültetni. Az otthon tanuláshoz egyértelműen szükség van kényelemre,  és nyugalomra, illetve a zavaró ingerek kerülésére. Fontos, hogy a környezet motiválóan hasson a gyermekre. Sokat segít, ha pontosan tudják, hogyan a legkönnyebb tanulnia a kislánynak, vagyis hogy inkább vizuális vagy hallási úton fogadja be hamarabb a tanulnivalót. A tanulástechnikai módszerek szintén kiválóan működnek, el kell dönteniük, hogy a könnyebb tárgyakkal kezdődjön a tanulás, vagy éppen ezek maradjanak a tanulási idő végére! Tartsa szem előtt, hogy a túlgyakorlás nem eredményes, szükség van a tanultak beépülésére is, és egy kis nyugalmi időszakra. Nem szerencsés, ha az otthoni gyakorlás ára az, ha a gyermeknek a kedvenc időtöltéseiről kell lemondania, az otthoni munka semmiképpen se tartson hosszú órákig. Egyénileg kell eldöntenie, mi a gyermeke szükséglete! Elvárhatja ugyanakkor, hogy igazodjon a saját, tartható tanulási tempójához és az elért szintjéhez, és persze támogassa őt az aktuálisan elvégzendő feladatokban is! Ha otthon sikeresen halad, a tanári dicséret sem maradhat el, amire szintén nagy szükség van ahhoz, hogy fenntartsa és megerősítse a tanulási kedvet.

Kisfiam hat éves lesz áprilisban, szeptemberben kezdhetné az iskolát. Már érdeklődik az iskola iránt, nagyon lelkes, de elbizonytalanodtam az iskolaérettségével kapcsolatban. Még nem alakult ki nála a kezesség, hol egyik kezét, hol a másikat használja. Így is érdemes elkezdeni szeptemberben az első osztályt?

Kedves Anett!

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy gyermekünk mikor kezdje az iskolát, hiszen ez nagyon sok dolog függvénye. Mindenképpen érdemes erről minél több olyan szakemberrel beszélgetni, akik jól ismerik a gyermeket, például óvónővel, doktornővel, ha van fejlesztő pedagógussal, logopédussal stb.

Vannak olyan területek, amelyekre szülőként is felfigyel az ember és észreveszi az esetleges hiányosságokat, eltéréseket. Az iskolaérettséggel valóban összefüggésbe szokták hozni a laterális dominancia, és a kezesség kialakulását, ez azonban nem csupán a domináns kéz, hanem a domináns szem, fül, láb kialakulását is magába foglalja. A legtöbb gyermeknél hat-hét éves korban a domináns kéz már jellemzően kialakul, de az egyértelmű dominancia sokaknál csak nyolc éves kor körül állandósul. Nincsen ezzel különösebb probléma, de az, hogy elkezdje-e a gyermek az iskolát úgy, hogy ez még nem alakult ki nála, olyan kérdés, amiben mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

A kutatások rámutattak, hogy az iskolai tanulás szempontjából nehezítő tényező, ha még nem alakult ki az egyik oldal dominanciája, ami a kezet, lábat, szemet, fület egyaránt érinti. Ezeknek ugyanis a legjobb, ha azonos oldaliak, tehát ha a jobb kéz a domináns, akkor a jobb szem, jobb fül, jobb láb dominanciájának a kialakulása a legjobb.

Amennyiben a gyermeknél esetleg még nem alakult ki, hogy melyik oldal a domináns, nem kell aggódni, a gyermeknek sem érdemes szólni róla, hogy ő se aggodalmaskodjon emiatt. Viszont érdemes szakemberrel, logopédussal, gyógypedagógussal, fejlesztő pedagógussal beszélni a jelenségről. Ön is meg tudja támogatni a gyermekét a laterális dominancia kialakulásában, ha eszközhasználatot enged neki ollóval, ceruzával, filctollal, evőeszközzel, cipelni való dolgokkal, vagy építő játékkal stb. Sok esetben nagyon jó eredményt lehet elérni mozgásfejlesztéssel is.

Hat éves kisfiam esténként fél elaludni. Azt fantáziálja, hogy valaki el akarja rabolni. Mi lehet ennek az oka, és mit csináljunk?

Kedves Liza!

Ebben az életkorban a leggyakoribb, hogy a gyerekeknél különböző félelmek jelennek meg. Az igaz, hogy sok család hétköznapjait, estéit nehezítik meg az ilyen riadalmak, ugyanakkor szeretném megnyugtatni, hogy valójában a három-hat éveseknél ez természetesnek mondható. Ennek oka elsősorban az, hogy ez a korosztály nagyon sok külső, belső változásnak, fejlődést igénylő követelménynek van kitéve, és ez bizony komoly feszültségeket okoz a lurkókban. Gondoljon csak bele, az óvodában egyre több a feladat, szabály, amihez alkalmazkodni kell, egyre fontosabbak a kortársakkal való kapcsolatok, illetve az ovis csoportban betöltött szerep. Egyre közelebb kerül hozzájuk az is, hogy nemsokára el kell hagyniuk az óvoda biztonságát és egy teljesen új világba, az iskola világába kell belépniük. Utóbbiról egyre több szó esik, különböző dolgokat hallanak, amit azután a fantáziájukkal kiszíneznek.

Az Önök kisfia valójában nem a gyermekrablóktól fél, hanem feltehetően a napi feldolgozatlan feszültségek okozzák a tüneteit. Ez tehát nagy valószínűséggel egy alkalmazkodási probléma, amely megfelelő szülői támogatással egy idő után magától megoldódik. Persze komolyan kell venni a gyermek félelmeit, tilos kinevetni, vagy büntetni, a szeretetteljes elfogadás, a támogatás kulcs fontosságú. Érdemes azt is végig gondolni, hogy mikor kezdődött a nyugtalan alvás, mi történt abban az időszakban? Ha pár héten belül nem oldódnak meg a nehézségek, érdemes szakember (pszichológus) segítségét is kérni.

Fotó: Tony Hammond