Nagyobbik fiam két és fél éves, négy hónapos a kistestvére. Mióta megszületett jellemzően újra babás dolgokat csinál, olyan szokásai vannak, amiket korábban már elhagyott. Az utóbbi hónapban a beszéde is visszaesett, újra értelmetlen babaszavakkal próbálja kifejezni magát. Lehet, hogy elfelejtette, amit korábban már megtanult?

Kedves Iván!

Aggodalomra semmi ok, sok családban előforduló jelenség, hogy a kistestvér érkezése nem várt visszafejlődést okoz a nagyobb gyermeknél. Ez megmutatkozhat a játékban, a szobatisztaságban, sőt alvási nehézségekben, és a beszédben is érzékelhető lehet. Tulajdonképpen ez a reakciója a nagyobb gyermeknek a kialakult új helyzetre. Mindenképpen érdemes figyelni a felvett új szokásokat, és amennyire csak lehet, kezeljék természetesen a helyzetet. Ha a szülők a kistesó születése után is törekszenek arra, hogy a nagyobb gyermek megfelelő személyes figyelmet kapjon, és olyan programoknak is teret engednek, amelyek a nagyobb igényeihez igazodnak, akkor ezek a problémák átmeneti nehézségek lesznek csupán. Néhány hónap alatt a nagytestvér megszokja a megváltozott dolgok rendjét és sikeresen alkalmazkodik a helyzethez. Természetesen a gyermek személyiségétől is nagyban függ, hogy ez mennyi ideig tart, illetve, hogy sikerül-e egyedül megbirkóznia az új helyzettel. Amennyiben érzékenyebb, törődésre jobban vágyó gyermekük van, lehet, hogy pszichológus szakember segítségét is érdemes igénybe venni.

Félelme, hogy gyermeke talán elfelejtette, amit korábban már tudott a beszéd területén, valószínűleg alaptalan. Inkább figyelemfelhívásra használja a babás beszédet, talán éppen azért, mert így az aggódás miatt több figyelmet kap. Javaslom, hogy ne csináljanak ügyet a dologból, mert azzal éppen a nem kívánt babás beszédet erősítik meg nála. Inkább akkor részesítsék nagyobb figyelemben és akkor dicsérjék, ha valamilyen vágyát, igényét, szükségletét korának megfelelő módon fejezte ki. Ezzel a viselkedéssel hozzájárulnak, hogy minél rövidebb ideig tartson a fent leírt állapot és valóban átmeneti jelenségről legyen szó.

15 éves lányunk, Detti három hete nem jár iskolába, alig akar kimozdulni a szobájából. Nem tudjuk, mit csináljunk, kezdünk aggódni érte.

Kedves Lajos!

A tinédzsereknél viszonylag gyakran előfordul hirtelen, szélsőséges viselkedés, vagy hangulatváltozás. Az egyik pillanatban „madarat lehet fogatni” velük, majd látszólag ok nélkül nyűgössé, vagy zárkózottá válnak. Ennek hátterében bonyolult élettani és lelki változások állnak, amely időszakot szaknyelven serdülőkori fejlődési krízisnek is hívunk. Olyan természetes és szükségszerű életszakaszról beszélünk, amelyen mindenki keresztül megy a felnőtté válás útján. Kétségtelenül vannak kamaszok, akiknél mindez könnyebben, másoknál viharosabban zajlik. Az is biztos azonban, hogy a tinédzserekre fokozottabban kell figyelni. Detti esetében túl hosszúnak tűnik a három hét ahhoz, hogy ne tegyenek lépéseket. Fontos lenne szülőként végiggondolni, hogy nem történt-e a közelmúltban valami rossz dolog a családdal, vagy vele, és próbáljanak lányukkal is beszélgetni erről. Kérdezzék meg barátait, tanárait, hátha ők tudnak ebben segíteni. Detti viselkedése mögött sok minden húzódhat meg. A szerelmi csalódástól kezdve az iskolai kudarcon keresztül akár komolyabb problémával is küzdhet.

Fontos megérteni, hogy mi történik a lányukkal, ennek érdekében célszerű lehet a kerületükben is működő pedagógiai szakszolgálatban pszichológus segítségét kérni.

Nagyon kellemetlen, hogy úgy látom az unokám fél tőlem, mióta hazajöttem külföldről. Összesen másfél hónapot voltam távol. Fanni most nyolc hónapos és korábban nagyon jól elvolt velem, még vigyáztam is rá. Most elég, ha a lányom kimegy a szobából, már bömböl szegény. 

Kedves Nagypapa!

Amit tapasztal unokáján természetes jelenség. A szakemberek szeparációs szorongásnak nevezik a babák reakcióját arra, ha édesanyjukat szem elől veszítik. Ez a viselkedés általánosan a gyerekek hat hónapos életkora körül jelentkezik, és ha egyébként biztonságos, szerető környezetben vannak, néhány hónap múltán magától elmúlik. Az önök esetében a kis Fanni feltehetően a nagypapát is családtagként kezelte, ha gyakoriak voltak a találkozások, ezért kevésbé indult el ez a reakció. Másfél hónap távollét egy babának annyira hosszú idő, hogy a nagypapát idegenként érzékelheti. Ne aggódjon, mert, ha gyakran találkoznak az elkövetkező időkben, akkor hamarosan visszatér a bizalom, és indulhat a közös játék.

Két éve váltunk el férjemmel. Krisztián, 11 éves fiunk csak kéthetente találkozik apjával, de az utóbbi időben úgy érzem, nálam jobban szereti őt. Nagyon félek, hogy a volt férjem ellenem neveli, és a gyerek is előbb-utóbb ellenem fordul.

Kedves Piroska!

Reméljük, hogy félelme alaptalannak bizonyul, és gyermeke édesapja is tisztában van azzal, hogy a másik szülő elleni nevelés alapvető hiba, és komoly károkat okozhat a kisfiú lelki életében. A válás okozta változásokkal egyébként sem egyszerű megküzdeni a gyerekeknek, és sokszor tapasztalható, hogy a felnőttek közötti elhúzódó konfliktusok azok, amelyektől igazán sérülnek a gyerekek. Kedves Piroska, attól, hogy önök úgy döntöttek külön válnak útjaik, Krisztián szeretete minden bizonnyal változatlanul megmaradt mindkettőjük iránt. Neki mindkettőjükre szüksége van. Fejlődéséhez igen fontos az apai törődés, és minta, és a férfi szerepek elsajátításához szüksége van arra, hogy bűntudat nélkül szerethesse édesapját. Mindez természetesen fordítva is igaz, egészséges felnőtté válásához, személyiségének harmonikus kialakulásához nagyban hozzájárul az édesanyjával való kiegyensúlyozott kapcsolat. A felnőtteknek, szüleinek továbbra is dolga, hogy gyermeküknek mindezt biztosítsák.

Fotó: Jurvis Tan

Kilencéves egypetéjű ikerlányaink állandóan veszekednek, mióta egy osztályba kerültek, tarthatatlanná vált a helyzet. Korábban ilyen gondjaink nem voltak velük, mindent együtt csináltak, régebben éppen ezért aggódtunk. Nem tudjuk mi a megoldás, pedig nagyon odafigyelünk arra, hogy ugyanazt kapják mindig, és ne tegyünk különbséget közöttük.

Kedves Zsófi!

Az ikergyerekek nevelése néha bizony komoly kihívást jelenthet. Amikor egypetéjű testvérekről van szó, nem ritkán speciális helyzetekben találhatják magukat a felnőttek. Gyakran az okoz nehézséget, hogy az ikrek véd és dacszövetséget alkotnak, saját külön világot teremtenek, amihez másokat nem engednek közel. Gyakran megtréfálják környezetüket azokban az esetekben, ahol nem tudják megkülönböztetni őket. Az Önök kislányainál most mintha pont az ellenkezőjéről lenne szó. Úgy tűnik veszekedésük mozgatórugója éppen az, hogy önálló egyéniségüket, szükségleteiket, érdekeiket szeretnék érvényre juttatni, és ennek pillanatnyilag ezt a módját találták meg. Erre utal az, hogy a jelenség az egy osztályba kerüléssel erősödött fel. A kislányok valószínűleg próbálnak megküzdeni önálló pozíciójukért. Személyiségfejlődésük minden bizonnyal olyan szakaszba érkezett, ahol fontossá vált az egyéniség, a személyiség egyszeri és megismételhetetlen volta. A veszekedések valójában egy egészséges folyamatról tanúskodnak, és, mint ilyet erőszakkal nem szabad elnyomni. Szülőként abban tudják segíteni őket, hogy mindketten rátaláljanak arra, amin keresztül önálló egyéniségüket, stílusukat kialakíthatják, megjeleníthetik. Például saját baráti kört építhetnek fel, saját hobbit találhatnak stb. Javasolom, hogy szervezzenek velük külön-külön programokat, az egyenlőség ne a „mindent ugyanúgy” stratégiában nyilvánuljon meg, hanem biztosítsanak különböző lehetőségeket számukra.

Fotó: Michel Desbiens

15 éves lányom egy nála négy évvel idősebb fiúval kezdett járni. Rettegek a gondolattól, hogy szexuális kapcsolat lesz közöttük. Hogyan tudjuk megelőzni, vagy meggyőzni, hogy még korai ez neki?

Kedves Zsolt!

A félelem rossz tanácsadó, mert könnyen okozhatja azt, hogy nem tudnak otthon nyíltan beszélni a témáról. A lányos szülőknek ez még ma is nehéz kérdés, holott sokkal liberálisabb már a társadalom a tinédzserek szexualitása kérdésében is. A szakemberek tapasztalata szerint a lányok esetében az apák hajlamosabbak az aggódásra, vagy gyerekük szexualitásának elhárítására. Sok probléma elkerülhető, ha őszintén tudnak beszélgetni, bevonva a nagylány édesanyját is. Vannak családok, ahol az édesanyával sokkal könnyebben kommunikálnak a lányok ilyesmiről, és az apával a kevésbé intim részleteket tudják megbeszélni. Ezt az attitűdöt természetesen érdemes tiszteletben tartani. A kamaszok gyakran bizonytalanok, tele vannak félelmekkel, és sokszor pont ez, illetve a szülőkkel való gátolt kommunikáció, és a nem működő érzelmi kapcsolat viszi bele őket a korai, aktív szexuális életbe. Hogy mi számít korainak azt sem egyszerű általánosságban megmondani. Kérdőíves vizsgálatok szerint a tinédzserek 16-18 évesen kezdik a nemi életet.

Feltehetően Önök is már évekkel ezelőtt elindították a párbeszédet a témáról, ami a kamasz szerelem, bizalom, szeretet, biztonságos szex és védekezés területét érinti. A legfontosabb, hogy a szexualitásról időben induljon el a beszélgetés, mindig a gyerek életkorának megfelelő szintjéhez igazítva.

Fotó: Black Zack