Fiunk, Ádám külföldi egyetemre készül. Az édesapjával nagy egyetértésben találták ezt ki, de én nagyon félek, hogy nem való ez Ádámnak. Igaz, hogy többen készülnek Angliába az iskolából, de nem tudom elképzelni, hogy boldogulni tud majd egyedül.

Kedves Mária!

Teljesen érthető, hogy aggódik, de valószínűleg nincs mitől tartania. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy a fiatalok nagy része külföldi egyetemeken tanul, sőt középiskolásként is hónapokat töltenek más országokban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, nyelvet tanuljanak. Ugyanakkor a szülők természetes reakciója, hogy nehezen engedik el gyermeküket az ismeretlenbe. Egyébként is új szakasz kezdődik a család életében, hiszen fiuk most már a felnőttkor küszöbén áll, illetve éppen készül átlépni azt. Higgye el, hogy képes lesz megbirkózni a kihívásokkal, és ezek az erőpróbák segítik őt ebben a folyamatban! Az Ön bizonytalansága lehetséges, hogy tisztán érzelmi eredetű, talán az átlagosnál nehezebben viseli el gyermeke leválását. Azt javaslom, ne maradjon ki a tervezgetés folyamatából, úgy biztosan kevésbé lesz félelmetes az új helyzet víziója, és Ön is könnyebben barátkozik meg az új tervekkel.

Három és fél éves kislányunk Petra az óvodában egy tündér, szeptemberben gyorsan beilleszkedett. Otthon viszont elviselhetetlen dolgai vannak. A legborzasztóbb, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, fejhangon visít, amíg ki nem követeli, amit akar. Én ilyenkor átadom a dolgot a feleségemnek, de tudom, hogy ez nem megoldás. Hogyan kezeljem a kislányunkat?

Kedves Attila!

Kislányuk egészséges alkalmazkodási készségről tesz tanúbizonyságot, hiszen nagyon jól felmérte, hogy melyik közegben, milyen fajta viselkedéssel érheti el leginkább céljait. Az óvodában a szabályok betartásával, otthon az erős hanggal. De komolyra fordítva a szót, számára is, mint minden kezdő kisóvodás számára komoly erőpróba az óvodai élethez való hozzászokás, alkalmazkodás. A közösségben sokkal több inger éri, mint korábban, amikor még idejét javarészt otthon, hozzátartozói körben töltötte. Sokkal több feltehetően a frusztráció, a konfliktushelyzet is, hiszen meg kell osztani a játékait, időre kell megcsinálni dolgokat stb. A napközben felgyülemlett feszültség otthon, biztonságos környezetben jön ki, ami részint természetes jelenség. Petra egyébként még abban az életszakaszban van, amelyet a köznyelv is dackorszaknak nevez. Ez az életkor az énfejlődés fontos állomása. Ilyenkor a gyerekek próbálgatják a határaikat, feszegetik a korlátokat, építik személyiségük fontos részeit. Ebben az átmeneti állapotban a felnőtteken múlik, hogy ne keletkezzenek szélsőséges helyzetek. Ne hagyják a nebulót beleveszni a parttalan indulatkitörésekbe, de ne is törjék le a bontakozó akaratot, önállóságot! A legjobb megelőzni a tudhatóan kényes helyzeteket (tv nézés, fürdés stb.), vagy figyelemeltereléssel, tapintattal segíteni a kis akarnokot. Az biztosan nem szerencsés, ha a gyermek a szülő tehetetlenségét látja. Az ilyen reakció elbizonytalaníthatja, szorongást szülhet, és ezzel beindul az ördögi kör. Ha az édesanya jobban tudja kezelni a szituációkat, beszéljék meg, milyen stratégiát alkalmaz, ami beválik!

Kata lányunk idén érettségizik, de még nem tudja, hol fog továbbtanulni. Kiskora óta szereti a természetet, sokat kirándul még mai is. Biológiából, matematikából a legjobbak közé tartozik a gimnáziumban, a humán tárgyak kevésbé kötik le. Mi mérnök család vagyunk, de nem akarjuk nagyon befolyásolni. Hogy segítsünk neki?

Kedves Katalin!

Bizony sok végzős tanuló számára nehéz időszak ez. Az élet egyik legkomolyabb döntését munka és élettapasztalat nélkül kell meghoznia a fiataloknak, ami valóban nem könnyű. Ilyenkor a család természetesen nagyon szeretne segíteni, a szülők pedig a saját tapasztalataik alapján adnak tanácsokat. Befolyásolni azonban valóban nem szerencsés a pályaválasztás előtt álló fiatalt. A legtanácsosabb a saját megoldásaihoz hozzásegíteni őt. Beszélgessenek lányukkal minél többet, érezze a figyelmet, a támogatást, és hogyan szabadon „kihangosíthatja” saját gondolatait, kétségeit, félelmeit.

Ebben a helyzetben nagyon fontos a kellő önismeret, a személyiség, az alkati adottságok, és képességek minél reálisabb ismerete. Abban is tudják támogatni őt, ha sorra veszik az idevonatkozó szempontokat. A másik fontos dolog a pályaismeret, érdemes minél többet megtudni az adott területről. Ma már nagyon sok információ elérhető az interneten, buzdítsák őt önálló kutatásra! Ilyen felületek például a pályaorientációs portál, az egyetemek honlapjai stb. A továbbtanulási lehetőséget jelentő felsőoktatási, vagy szakképzési intézmények ismerete is nagyon fontos. Nem árt némi munkaerő piaci ismeret sem, hiszen az egyetemi évek hamar elszállnak.

Ami talán a legfontosabb üzenet, hogy ne féljen döntéseket hozni, mert semmi végleges dolog nem történik az életében! A jövő generációinak vélhetően rugalmasnak kell lenni az állandóan változó környezeti feltételek miatt, és fel kell készülniük arra, hogy akár többször is pályát fognak módosítani, hasonlóan ahhoz, mint ahogy lényegesen gyakrabban költözünk, mint, ahogy azt nagyszüleink tették.

Egy hete elpusztult öreg kutyusunk, aki a család kedvence volt. Nem tudjuk, hogy mondjuk meg Zorkának, ötéves unokánknak, aki nagyon szerette őt. Eddig azt mondtuk, hogy állatkórházban van, de sokáig már nem hitegethetjük ezzel.

Kedves Anna!

Egy házi kedvenc elvesztése nagy veszteségélményt jelent kicsinek és nagynak egyaránt, ezért is nehéz ilyenkor szembesülni a történtekkel, beszélni róla a gyerekekkel. Biztosan tapasztalták már korábban, hogy az ilyen korú gyerekek bár még nem teljesen fogják fel az elmúlás végleges, visszafordíthatatlan voltát, mégis ebben a korban is foglalkoznak a halál gondolatával a maguk módján. Számtalan verzióban találkoznak is ezzel, például a mesékben, különböző történeteken keresztül, a hírekben stb. Az igazság az, hogy nem tudjuk őket megvédeni a negatív élményektől, és nem is kell, hiszen ez is az élet, az életre való felkészülés része.  A szakembereknek az a véleménye és tapasztalata, hogy nagyon fontos ezekben az esetekben is az őszinteség. A gyerekek amúgy is sok mindent megéreznek, ami családjukban, környezetükben történik, még ha racionálisan nem is tudják mindig megfogalmazni érzéseiket. Azt javasoljuk, hogy unokájuknak minél hamarabb mondják el az igazságot a kutyussal kapcsolatban. Mindezt természetesen a kisfiú életkorának, habitusának megfelelő módon tegyék, teret engedve a szomorúságnak, és később valami jövőbeni pozitív dolgot felkínálva, persze nem a kis négylábú helyett, hanem bíztatásképpen és hogy megértse, hogy az élet ezután is folytatódik.

fotó: Ransomtech

Nagyobbik fiam két és fél éves, négy hónapos a kistestvére. Mióta megszületett jellemzően újra babás dolgokat csinál, olyan szokásai vannak, amiket korábban már elhagyott. Az utóbbi hónapban a beszéde is visszaesett, újra értelmetlen babaszavakkal próbálja kifejezni magát. Lehet, hogy elfelejtette, amit korábban már megtanult?

Kedves Iván!

Aggodalomra semmi ok, sok családban előforduló jelenség, hogy a kistestvér érkezése nem várt visszafejlődést okoz a nagyobb gyermeknél. Ez megmutatkozhat a játékban, a szobatisztaságban, sőt alvási nehézségekben, és a beszédben is érzékelhető lehet. Tulajdonképpen ez a reakciója a nagyobb gyermeknek a kialakult új helyzetre. Mindenképpen érdemes figyelni a felvett új szokásokat, és amennyire csak lehet, kezeljék természetesen a helyzetet. Ha a szülők a kistesó születése után is törekszenek arra, hogy a nagyobb gyermek megfelelő személyes figyelmet kapjon, és olyan programoknak is teret engednek, amelyek a nagyobb igényeihez igazodnak, akkor ezek a problémák átmeneti nehézségek lesznek csupán. Néhány hónap alatt a nagytestvér megszokja a megváltozott dolgok rendjét és sikeresen alkalmazkodik a helyzethez. Természetesen a gyermek személyiségétől is nagyban függ, hogy ez mennyi ideig tart, illetve, hogy sikerül-e egyedül megbirkóznia az új helyzettel. Amennyiben érzékenyebb, törődésre jobban vágyó gyermekük van, lehet, hogy pszichológus szakember segítségét is érdemes igénybe venni.

Félelme, hogy gyermeke talán elfelejtette, amit korábban már tudott a beszéd területén, valószínűleg alaptalan. Inkább figyelemfelhívásra használja a babás beszédet, talán éppen azért, mert így az aggódás miatt több figyelmet kap. Javaslom, hogy ne csináljanak ügyet a dologból, mert azzal éppen a nem kívánt babás beszédet erősítik meg nála. Inkább akkor részesítsék nagyobb figyelemben és akkor dicsérjék, ha valamilyen vágyát, igényét, szükségletét korának megfelelő módon fejezte ki. Ezzel a viselkedéssel hozzájárulnak, hogy minél rövidebb ideig tartson a fent leírt állapot és valóban átmeneti jelenségről legyen szó.

15 éves lányunk, Detti három hete nem jár iskolába, alig akar kimozdulni a szobájából. Nem tudjuk, mit csináljunk, kezdünk aggódni érte.

Kedves Lajos!

A tinédzsereknél viszonylag gyakran előfordul hirtelen, szélsőséges viselkedés, vagy hangulatváltozás. Az egyik pillanatban „madarat lehet fogatni” velük, majd látszólag ok nélkül nyűgössé, vagy zárkózottá válnak. Ennek hátterében bonyolult élettani és lelki változások állnak, amely időszakot szaknyelven serdülőkori fejlődési krízisnek is hívunk. Olyan természetes és szükségszerű életszakaszról beszélünk, amelyen mindenki keresztül megy a felnőtté válás útján. Kétségtelenül vannak kamaszok, akiknél mindez könnyebben, másoknál viharosabban zajlik. Az is biztos azonban, hogy a tinédzserekre fokozottabban kell figyelni. Detti esetében túl hosszúnak tűnik a három hét ahhoz, hogy ne tegyenek lépéseket. Fontos lenne szülőként végiggondolni, hogy nem történt-e a közelmúltban valami rossz dolog a családdal, vagy vele, és próbáljanak lányukkal is beszélgetni erről. Kérdezzék meg barátait, tanárait, hátha ők tudnak ebben segíteni. Detti viselkedése mögött sok minden húzódhat meg. A szerelmi csalódástól kezdve az iskolai kudarcon keresztül akár komolyabb problémával is küzdhet.

Fontos megérteni, hogy mi történik a lányukkal, ennek érdekében célszerű lehet a kerületükben is működő pedagógiai szakszolgálatban pszichológus segítségét kérni.