Aggódom a lányom miatt, aki 15 éves. Azt mondja magáról: „depressziós vagyok”. Tényleg nagyon motiválatlan, semmi nem érdekli, gyakran ki sem mozdul otthonról. Valamikor meg pörög, barátnőzik „ezerrel”. Lehet egy gyerek depressziós egyáltalán?
Kedves Márta!
Nagy valószínűséggel nincs ok az ijedtségre. Időnként minden gyereknél előfordul, hogy lógatja az orrát, csalódás, bánat éri, vagy különösebb ok nélkül szomorkodik. Feltehetően az Ön lányánál is a serdülőknél gyakran tapasztalható hangulatingadozásról van csak szó. Azonban az is igaz, hogy a kamaszok érzelmi válságait mindig komolyan kell vennünk. Amikor ilyesmit tapasztalnak, jobban figyeljenek oda gyermekünkre, beszélgessenek vele többet, legyenek tapintatosak, odafordulók. Fontos, hogy feleslegesen ne gyakoroljanak nyomást a kamaszra. Ezek a legfontosabb lépések, amelyekkel támogathatják őt, illetve megelőzhetik a valódi depresszió, vagy más lelki problémák kialakulását. Ha tartóssá válik a „rossz hangulat” mindenképpen kérjenek segítséget! Kutatások igazolják, hogy világszerte, valóban növekszik a gyerekek, fiatalok körében a depresszió kialakulásának a valószínűsége.
A felnőttek sokat segíthetnek azzal, hogy segítenek abban, hogy meg tudják fogalmazni, mikor, mit éreznek, vagy mi a szomorúságuk oka, stb. Gyakran a társas kapcsolatokban megélt kudarcok, teljesítményszorongás, és sok egyéb nehézség okozza ezt az állapotot.
A gyerekek, és a fiatalok szerencsére könnyebben változnak, képesek a fejlődésre, különösen, ha segítséget kapnak. Fontos tudni, hogy a serdülőkor valamennyi életszakasz közül talán a legnehezebb, legsérülékenyebb időszak, ezért gyermekeink ilyenkor fokozott türelmet, empátiát, és odafordulást igényelnek. Támogassák őt abban, hogyan kezelheti jobban a kapcsolatait, hogyan kössön barátságokat, hogyan kezelje a konfliktusokat, vagy akár a szexuális közeledést!