Ötödik osztályos kisfiam nagyon jól teljesít a suliban, ezért idén szeptemberben elhoztuk őt egy erősebb iskolába, hogy minél jobban tudjon fejlődni. Sajnos az új osztályban nem érzi jól magát, és romlani kezdtek a jegyei. Teljesen tanácstalanok vagyunk, mit tegyünk. Vigyük vissza a régi iskolába?

Kedves Viola!

Ez bizony valóban nem könnyű helyzet, de egészen biztosan van rá megoldás. A lényeg, hogy most ne kapkodjanak, hanem alaposan gondolják végig az esetleges megoldási lehetőségeket. Gyermekük nagy valószínűséggel nehezen éli meg a mostani változást, elképzelhető, hogy megijedt az eltérő követelményrendszertől, és az új környezettől is. Az ötödik osztály komoly kihívás a legtöbb gyerek számára, sok minden megváltozik az alsó tagozathoz képest.

Mindenekelőtt a kisfiú osztályfőnökével lenne célszerű beszélgetni arról, ő hogy látja a helyzetet, milyen megoldási lehetőségeket lát annak érdekében, hogy a csemete be tudjon illeszkedni a közösségbe. Osztályfőnöki órán jó alkalom lenne beszélgetni erről a tanulókkal is. Érdemes a többi gyermek szüleivel is felvenni a kapcsolatot, és rákérdezni, ők miről hallanak a gyerekektől, és hogyan látják a helyzetet? A beszélgetések kezdeményezésében az iskola pszichológusa is segítségükre lehet, javaslom, keressék fel, ha megtalálható az intézményben! Mielőtt bármit eldöntenek, azt is fontos lenne tudni, gyermekük hogyan viszonyulna az újabb változáshoz.

Arról nem esik szó levelükben, hogy mit szólt a kisfiú, amikor elhozták a megszokott iskolai közegéből? Azt a hibát semmiképpen nem szabad elkövetni, hogy nélküle hozzanak meg egy olyan döntést, ami rendkívül meghatározó számára. Ha az iskola pszichológusa nem elérhető, forduljanak a kerületi Szakszolgálat munkatársaihoz, akik sokat tudnak segíteni abban is, hogyan érdemes belevágni egy ilyen beszélgetésbe, ha bizonytalanok. Ha nincs más megoldás, javaslom, kizárólag gondos előkészítés után térjenek vissza a korábbi iskolához.

A feleségemmel eltérő véleményen vagyunk, hány éves kortól lehet a gyereket otthon hagyni egyedül. Mi a szakértők álláspontja?

Kedves Zoltán!

Ez a kérdés még szakértő szemmel sem olyan egyszerű, hiszen nagyon sok tényezőtől függ a válasz. Azt talán könnyebb meghatározni, hány éves korig biztosan nem javasolt magára hagyni egy gyermeket. A szakemberek állásfoglalása szerint tíz éves kor előtt negyed vagy fél óránál több időt ne legyünk távol („átszaladok a szomszédhoz valamit megbeszélni, leszaladok tejért”), de nyolc-kilenc évesnél fiatalabb lurkót egyáltalán ne hagyjunk magára még ennyi időre sem.

Tíz éves kor után elkezdhetjük tréningezni a gyereket a feladatra. Hogy ezt pontosan mikor kezdjük, az is befolyásolja, hogy gyermekünk milyen habitusú, mennyire megbízható, mennyire önálló. Az is számít, ha félős, vagy inkább kiegyensúlyozott, felelősségteljes, esetleg hajlamos a szétszórtságra.

Első időszakban csak rövid időre hagyjuk magára, előtte pedig alaposan beszéljünk át vele, mi fog történni. Mondjuk el, mikor érkezünk vissza, milyen helyzetekre lehet számítani, kihez fordulhat, ha valami baj van, hagyjunk ott különböző elérhetőségeket, amiket tárcsázhat. Beszélgessünk arról is, milyen aggodalmai vannak a helyzettel kapcsolatban, ha vannak. A lényeg, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, illetve, hogy objektív értelemben is teljes biztonságban legyen. A fokozatos törekvés az önállóságra sikerélményt jelent szülőnek, és csemetének egyaránt.

Fotó: Imir Kamberi

Nagyon nehezen bírok az izgő-mozgó fiammal, alsó tagozatos, és játékkal sem tudom lekötni, csak rövid ideig, a tanulás pedig maga a pokol. Nemrég ADHD diagnózist kapott. Mire számíthatok?

Kedves Anett!

Sok levél érkezik hozzám, amiben a szülők hasonló problémák miatt panaszkodnak, a hiperaktív gyerekekkel kapcsolatos nehézségek sajnos egyre gyakoribbak. Nézzük meg közelebbről, mi is ez a tünet együttes pontosan! A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD) olyan idegrendszeri eredetű zavar, amely az iskoláskorú gyermekek 3-5%-át érinti, a fiúk körében pedig jóval gyakoribb. Az ADHD már kisgyermekkorban jelentkezik, és egyértelmű tünetei vannak: túlzott aktivitás, koncentrációs probléma, nyugtalanság. Az ilyen gyerekeket nehezen lehet lekötni, emiatt kedvenc tevékenységük sincs. Általában ők azok, akik fel-alá futkároznak, mozgékonyságuk miatt hamar kinövik a rendelkezésre álló teret, a játékokban alig vesznek részt, saját játékuk is csak pár percig tart. Egy ilyen kisgyermek egész napra leköti a szülőt, hiszen állandóan menni kell utána.

Természetesen teljesen mások a tünetek egy ovis és egy iskoláskorú hiperaktív gyermek esetén. Óvodás korban tünet, ha a nem barátkozik, nem találja fel magát a játékban. Iskoláskorban mindenképpen gyanakodjunk, ha a tanító arról számol be, hogy egyfolytában forgolódik, minden apróság eltereli a figyelmét, nem fejezi be a feladatokat, egy-két percig koncentrál csak, és utána akár negyed óra is eltelik, mire visszazökken. Ezek a tünetek bizonyára Önnek is ismerősek! Fontos tudni, hogy ha nem fejlődik harmonikusan az írás- és olvasás tudás, akkor súlyos tanulási problémák jelenhetnek meg a későbbiekben.

A gyermekkorukban ADHD-tüneteket mutató, kezelésben nem részesültek körében felnőtt korban jóval magasabb az antiszociális vagy más személyiségzavar, különféle pszichiátriai betegségek, szerfüggőség előfordulása. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a diagnózist terápia kövesse! Az ADHD modern kezelése az alábbiakból állhat: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, szülői és tanári tréningek. A gyógyszeres és pszichoterápiás segítség mellett néha gyógypedagógiai fejlesztés is javasolt. Az ADHD – a felsoroltak segítségével – szerencsére gyógyítható, kamaszkorra már jelentősen csökkenhetnek a tünetek. A felnőtt korú impulzív, hiperaktív emberek – ha állapotukhoz kellő intelligencia társul – tökéletesen tudnak boldogulni az életben, képesek megfelelő szakmát találni, amelyben kiteljesedhetnek. Kérdésére válaszolva a kezelés minősége kulcsfontosságú a tünetek javulása tekintetében, a gyógyulás esélyei pedig hosszú távon egyre biztatóbbak!

A kisfiúnk sokat mesél nekünk a legjobb barátjáról, vendégségben is gyakran van nálunk. Az utóbbi időben felfigyeltem olyan jelekre, amikből arra következtetek, hogy bántalmazzák őt otthon. Hogyan tudhatom biztosan és mi tévő legyek? Mit kell tudni a gyermekek fizikai, érzelmi, vagy szexuális bántalmazásáról?

Kedves Vera!

Köszönöm a kérdést, nagyon fontos és kényes problémára hívja fel a figyelmet. Ez a téma sok szülőt foglalkoztat, sok esetben nem könnyű felvállalni hasonló helyzetben az utánajárás és a cselekvés felelősségét. Először is nézzük meg, mit értünk pontosan a bántalmazás fogalmán! Azokat a fizikai, érzelmi, valamint szexuális sérelmeket említhetjük itt, amikor a gyermeket fizikai bántalmazás éri otthon, és ha alapvető fizikális és érzelmi szükségleteit nem elégítik ki, elhanyagolják, vagy ha szexuálisan kizsákmányolják. Mindezek rombolóan hatnak a gyermek érzelmi és biológiai értelemben vett fejlődésére egyaránt, ezért semmiképpen nem mehetünk el a kérdés mellett, és hogy mi a teendőnk, ha ilyesmivel találkozunk!

A gyermek függő viszonyban van a környezetével és sajnos vannak olyan esetek, amikor az édesanya vagy édesapa a saját pszichés problémáinak, szerfüggőségének, vagy egyéb, nem támogató nevelési elképzeléseinek köszönhetően nem tud biztonságos környezetet biztosítani a gyermek számára. Naiv lenne azt gondolni, hogy a bántalmazás és az elhanyagolás áldozatai kevesen vannak, a legtöbb esetben az erőszakra nem is derül fény, vagy a gyermek csak felnőttkorában jön rá, hogy amit vele tettek, az méltatlan és jogtalan volt. Nemzetközi kutatások szerint 5-10%-ra tehető a gyermekkori bántalmazás és a gyermekkori elhanyagolás mértéke világszerte. Ez Magyarország esetében több, mint félmillió áldozatot jelent, ami valóban nem elhanyagolható szám.

Az alábbiak pontosan eligazítják, milyen jelzésekre érdemes felfigyelni, ha bántalmazás esélye áll fenn! A traumatizált gyereknél gyakrabban fordulnak elő olyan gyermekpszichiátriai kórképek, mint a hiperaktivitás, magatartászavar, impulzivitás, több helyzetre kiterjedő általános szorongás, alvásproblémák, vagy az írás és egyéb részképességek gyengesége, valamint olyan egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás. Iskoláskorra számítani lehet a magatartásbeli problémák elmélyülésére is, megjelenhetnek a kritikusan alacsony önbecsülés és a depresszió jelei, valamint evészavarok, és agresszív viselkedés is jelentkezhet. Sajnos gyakran fordulnak az áldozatok a negatív tünetek enyhítése érdekében különféle drogok felé. A következmények tehát valóban súlyosak, mind a biológiai, mind a pszichés egészség szempontjából. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek romboló hatása gyökeresen változtatja meg mind az agy strukturális rendszerét, mind a lelki fejlődés irányát.

Nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek mihamarabb pszichoterápiás segítséget kapjanak, ezért érdemes a kerületi Gyermekjóléti Központnál érdeklődni, mi a teendő, ha egy veszélyeztetett gyermek segítségre szorul. Ma már anonim bejelentést is lehet tenni, ami a gyermekvédelmi protokoll elindításával a szülők bevonását és a gyermek terápiás ellátásának lehetőségeit is feltérképezi. A sikeres terápia hossza függ attól, hogy mikor, milyen életkorban esett át ezen a traumán az áldozat, mennyire volt súlyos, mennyi ideig állt fenn, és milyen családi kapcsolat fűzte az áldozatot a bántalmazóhoz. Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb a sérülés mértékének kockázata. Javaslom, tegyen lépéseket, amennyiben indokoltnak látja! Minél hamarabb kap segítséget a gyermek annál jobb!

Lányom 10. osztályos gimnazista, idén önkéntes munkára szeretne menni a barátnőivel. A Nem Adom Fel Alapítványt választották, amiről én még nem hallottam. Mit lehet róluk tudni? Lehet ilyen helyen pontot kapni a munkájukra?

Kedves Zsuzsa!

Az Alapítvány 2005-ben jött létre a sérült emberek támogatására, elismert szervezet, több népszerű kezdeményezést indítottak útjára az elmúlt években. Van például zenekaruk, kórusuk, több, gyermekeket foglalkoztató intézményük, sőt még egy kávézót is létrehozott a csapat. Gyakran lépnek fel patronáltjaikkal különböző rendezvényeken, illetve dolgoznak iskolákban, cégeknél, és más helyeken is, hogy a fogyatékkal élő embereket és az egészségeseket közelebb hozzák egymáshoz.

A lányok azt gondolom nagyon jól választottak, azonban érdemes előzetesen konzultálni a fiatalok szándékáról az Alapítvány vezetőjével, vagy a munkatársaival. Ha a szervezet fogadni tudja a gyerekeket, az iskola és a civil szervezet együttműködési megállapodást köt egymással. Csak ezután kezdhetik a munkát a gyerekek, az elvégzett órák függvényében pedig a pontok jóváírásra kerülnek. Minden bizonnyal nagyon hasznos lesz számukra ez a tevékenység, és érdekes élményekkel gazdagodnak a jövőben.

Közel hat éves kislányom egyáltalán nem szeret rajzolni. Mit csináljak? Erőltessük, vagy szakemberhez forduljunk?

Kedves Kata!

Ha egy gyermek ebben az életkorban nem szeret rajzolni, annak több oka is lehet. A legvalószínűbb, hogy valamiért nem élvezi ezt a tevékenységet, talán kudarcot élt át korábban a rajzolással kapcsolatban, vagy csalódott, amiért nem úgy sikerülnek a rajzai, ahogyan szeretné. Mindig tartsák szem előtt, hogy erőltetni nem szabad semmit, ezt sem tanácsos, hiszen pont az ellenkezőjét érik el vele, és a gyermek örökre megutálhatja miatta a rajzolást.

Hasznos lehet szakemberrel konzultálni, hogy lássák miről is van szó. Ez lehet az óvoda pszichológusa, vagy a kerületükben működő Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa. Ha a kislány finommotoros készségei fejlesztésre szorulnak, fejlesztő terápiával komoly eredményeket lehet elérni. Az is lehet, hogy a jól bevált „házi” megoldások ugyancsak gyors eredményt hoznak. A játékos tevékenységek, a vágás, a festés, a gyurmázás, a tésztagyúrás, a gyöngyfűzés stb. nemcsak időtöltés szempontjából hasznosak, hanem fejlesztő hatásaik miatt is figyelmet érdemelnek.

1 / 29 oldal12345...1020...Utolsó »